7.rész-Just Friends..

 Sziasztok emberkék! Meghoztam az új rész, de nagyon jól esne, ha ezúttal komiznátok! Rendkívűl kíváncsi vagyok a véleményetekre, sokat jelentene! 

Ui.: Ez a rész nem lett annyira jó és hosszú sem, de ne haragudjatok, nem volt nagyon ihletem.
 Hope.xx  

-Mi történik?-kérdeztem kétségbeesetten.
-Csalódtam benned. Pedig el akartam mondani....
-Mondd már Harry!.-förmedtem rá, de hiába volt minden. Az alakja folyamatosan csak egyre messzebb és messzebb távolodott, míg végül teljesen eltűnt.
-Kérlek ne hagyj itt!.-kérleltem, miközben a sós könnyek ellepték az arcomat.Többet nem láttam.Tanácstalan voltam. Nem tudtam mi történik. Egyedül maradtam. Teljesen egyedül.

-Lea, Lea....szent isten! Hívjanak orvost!-hallottam egy ismerős hangot.
-Nem kell anyu, jól vagyok.-nyitottam ki lassan a szemem és minden erőmmel megszorítottam a kezét.
-Hál istennek. Nagyon kétségbeestem. Hisz, kiabáltál. Folyamatosan azt ordítottad, hogy egyedül vagy, meg hogy ne hagyj itt........Te jó ég a frászt hoztad rám!-aggodalmaskodott, majd megeresztett egy halvány mosolyt.
A kiabálásnak köze lehet a rémálmomhoz Harryről.
-Anyu...mit történt?-kérdeztem kicsit hunyorítva, hiszen előre féltem a választól.
-Kicsim,autóbaleseted volt.Egy lábtöréssel és egy agyrázkódással  megúsztad...-mondta, de elkönnyezte magát.-  a kis barátod pedig...
-Zayn! Te jó ég, mi történt Zaynnel.?-kiabáltam, de már én is a sírás határán voltam.
-Nyugodj meg kicsim.-kérlelt.-Zayn jobban járt, mint te. Csak agyrázkódása van, de még egy ideig itt tartják a kórházban. A melletted lévő szobában pihen. -nyugtatgatott.
-Most azonnal bemegyek hozzá.-mondtam és már tápászkodtam fel az ágyamról, de anyu visszahúzott.
-Nem , nem mehetsz be még. Most pihenned kell, ami még rá is ráfér.-engedett el.
-Rendben...Anyu, üzennél Jake-nek? Tudnia kell...
-Persze, felhívom.-mosolygott. - Egyébként Alina puszil, de sajnos nem tudott bejönni, az egyik kis osztálytársával és az apukájával  állatkertbe mentek. De azt üzeni, holnap meglátogat.
-Remek.-sóhajtottam.-Szóval Alinával minden rendben. És... és hogy van Harry?-kérdeztem kicsit félve.
-Ezt inkább kérdezd meg tőle.-kacsintott.
És ekkor belépett ő. Göndör haja szokás szerint oldalra tűrve. A zöld szeme csak úgy csillogott és azzal nézett le rám, miközben halványan elmosolyodott. Bevallom, szégyelltem így magam előtte. Hiszen ki mutathat szép látványt kórházi köpenyben, kócos hajjal? Mikor azonban hozzám szólt már semmi sem érdekelt.Minden gondom elszállt.
-Nos, akkor én el is megyek.-tápászkodott fel mellőlem anyu. -Jó szórakozást! Puszillak kicsim.-mondta, majd kiment a kórteremből.
Remek. Néma csöndben állt és csak bámult. Ezt én szakítottam meg.
-Khm....Öhm..Nem akarsz leülni?.-kérdeztem kicsit megszeppenve a látványtól..
-De, persze.-mondta majd leüllt arra a székre, amiről az imént állt fel anyu.
-Nézd, szeretnék mondani neked valamit..-kezdtem, de félbeszakított.
-Tudom, tudok mindent. Zayn elmondta, tőle jövök.. Elmondta a csókot, a veszekedést a kocsiban..-mesélte, majd sóhajtott egyet.
-Ohh.-motyogtam, mást nem is tudtam csinálni. Legbelül borzalmasan fájt, amit tettem és a lelkiismeretem hagyta annyiban. Bűntudatom volt. De hogy miért volt bűntudatom? Miért kéne annak lennie? Hisz nem vagyunk együtt. De akkor is emésztett és nem hagyott nyugodni. Máig nem értem miért.
-Miért csináltad Lea?
-Mit miért Harry? Csak egy hirtelen gondolat volt. Nem voltak komoly szándékaim. Megértem, hogy csalódtál bennem, de nem vagyunk együtt.-magyaráztam.-És szerintem nem is leszünk. Csak simán... barátok.-suttogtam.
-Csak barátok.-ismételte meg lehajtott fejjel. -Igazad van. Nem volt semmi közünk egymáshoz. De....én kedvellek Lea. -nézett most már fel, mélyen a szemembe.-Talán jobban, mint kellene.-motyogta.-Én ezt itt ne szeretném abbahagyni. Nem tudok csak barátkozni! Nem megy. És akármennyire is bánt, ami köztetek történt, mégis úgy érzem, nem tudok rád haragudni..-nevetett fel kínosan.
Meghökkentettek a szavai.Hirtelen nem is tudtam reagálni rá. Ő ezt észrevette, elmosolyodott, majd közelebb lépett.. Fölém hajolt, a hajamat a fülem mögé tűrte, majd megszólalt.
-Mennem kell.-suttogta, majd megpuszilta a homlokomat, amitől görcsbe rándult a gyomrom.
Nem szólt semmit, csak kisétált a teremből. Én meg megsemmisülten feküdtem és próbáltam rájönni, pontosan mit is érzek. Minden kavargott a fejemben. A Zayntől kapott csók, Harry szavai, a homlokpuszi... Akkora pókháló volt a fejemben, amit csak egy valaki tudott szétszedni. Hannah. Nagyon jól összebarátkoztunk, végre lett egy barátom Jake-en kívűl is. Nos, ők nem nagyon jönnek ki egymással, sőt konkrétan rühellik egymást, de elfogatták, hogy nem tudok dönteni kettőjük között, így elfogatták a tényt, hogy még egy ideig kénytelenek lesznek elviselni egymás társaságát..De most mindkettőjükre szükségem volt.
 Azonnal tárcsáztam Hannah-t. Rögtön felvette.
-Szia!-köszönt vidáman.-figyelj, jó hogy hívsz. Lenne két jegyem az Éhezők viadala filmre. Azt mondják nagy siker, meg, hogy jó, meg minden...Menjünk el!.-kérlelt.
-Hannah..kórházban vagyok.
-Jézusom, mi történt? -döbbent le teljesen. 
-Elmesélem, de azonnal gyere a St' Thomas kórházba. Kérlek... szükségem van rád.!
-Azonnal indulok.-mondta, majd letette a kagylót.
Pár perc múlva kicsapódott az ajtó, majd Hannah lépett be rajta. Mikor látta, hogy a lábam gipszben van és én meg bágyadtan nézek előre azonnal hozzám lépett és könnyes szemmel megölelt.
-Annyira aggódtam.-szipogott, miközben még mindig erősen szorított magához..-Nem tudtam mi történt.
-Tanácstalan vagyok. Nem tudom mit tegyek.-mondtam.
Mindent elmeséltem. A találkozómat Zaynnel, a csókot, a balesetet, amiért most itt vagyok. A vegyes érzelmeket, amik folyamatosan emésztettek belülről és amiket végre kimondhattam. Hatalmas kő esett le a szívemről.
-Nem ülhetsz meg egyszerre két lovat Lea.-rázta a fejét.-Döntened kell, amit én nem tudok helyetted.
Akármennyire is fájt, igaza volt. De ez min változtat? Hiszen Zaynnek ott van Perrie..
Én meg nem tudom pontosan mit érzek Harry iránt.
-Nem kell döntenem. Hiszen Zayn még mindig együtt van Perrivel...-motyogtam.
-Tévedsz..-mosolygott Hannah.-  szakítottak.
-Hogy micsoda? Mikor?-kérdeztem ledöbbenten.
Hannah előrángatott a táskájából egy újságot aminek a címlapján én és Zayn voltunk, ahogy önfeledten röhögünk a plázában.
Egy kép is hozzá volt csatolva ahogyan vásárolunk,  alatta pedig ez állt.:
"Zayn Malik vajon megunta a barátnőjét? A fiatal sztárt egy számunkra ismeretlen szőke lánnyal kapták lencsevégre London egyik plázájában. A párocska nagyon jól érezte magát egymás társaságában, amit több szemtanú is állít. A kérdés az, vajon mit szól ehhez Perrie Edwards...?"
-Te jó ég!.-dobtam le az újságot az asztalra.-Ezek mindent képesek felfújni? Csak vásároltunk.-dühöngtem.- Egyébként honnan veszed, hogy szakítottak?
-Sajnos ez még nem minden.- mondta Hannah, majd felmutatott egy újabb újságot.
" Az álompár vége lett, miután Zayn Malikot lekapták, ahogyan egy lánnyal csókolózik, aki nem Perrie Edwards. Az ismeretlen szépséget látták akkor is, amikor  ma Zaynnel vásárolgattak a helyi plázában. Perrie felháborodottan nyilatkozott a történtekről az egyik újságnak." 
-Vajon mi lesz ha Harry meglátja?-kérdeztem.
-Szerintem már látta... Sajnálom.-vigasztalt meg, nem sok sikerrel.-Most viszont mennem kell.Ma én vigyázok Tomyra.-pakolt össze.
-Rendben, majd még beszélünk. -mosolyogtam halványan. Bár a történtek után, azon kis csodálkoztam, hogy egyáltalán még tudtam mosolyogni.
-Persze, de  velük is. Mindkettővel.-nézett a szemembe.
-Talán igazad van. Ezt a dolgot mindenképp tisztáznunk kell.-helyeseltem.
-Ez a beszéd kislány.-vigyorgott, majd két puszi után magamra hagyott.
Egyedül a szobában átgondoltam a dolgokat. Nagy nehezen felkeltem, majd a szomszéd szobába szögdécseltem. (Törött lábbal nehéz az élet.) Az ajtó előtt még haboztam egy kicsit, majd benyitottam.