8.rész- I love you..

Nem győzők bocsánatot kérni, amiért ilyen későn hozok részt, de szóbelizni fogok németből és nagyon, de nagyon kell készülnöm rá. Szóval még egyszer MAGYON SAJNÁLOM! Mérhetetlen nagy lelkiismeret  furdalásom van, de egyszerűen 4 hétig EGYÁLTALÁN NEM JUTOTTAM GÉPHEZ.I'm so sorry.
Hope.xx


   Azonnal megpillantottam az ágyon heverő Zayn-t. Az ágyon feküdt, kócos haja szanaszét állt. Aludt. Már megbántam, hogy csak így bebotorkáltam hozzá, de már mindegy volt, mert sikerült felkeltenem.
-Sajnálom, hogy felkeltettelek.-néztem rá bűnbánóan, majd becsuktam magam mögött az ajtót.
-Semmi baj.-mosolygott.-Habár látom, te se úsztad meg sérülés nélkül a balesetet.-nézett a gipszbe kötött lábamra.
-Igen, elég nehezen tudtam bebotorkálni hozzád..
-Azt látom.-nevetett fel.-És minek köszönhetem, hogy fél lábbal botorkáltál be hozzám megkockáztatva ezzel a nővérek idegességi mércéjét?
-Igen, erről szerettem volna beszélni veled..
-Mi történt?
-Tudod...Láttam, az újságban vala..-kezdtem, de nem hagyta, hogy befejezzem.
-Igen, Lea..szakítottam Perrievel. Jól láttad.-mosolygott keservesen.
-Ohh..-sütöttem le a szemem.- Hát most, hogy ezt tisztáztuk, csak egy kérdésem lenne...
-Éspedig?
-Miért? -néztem fel rá.
-Tudod, amit mondtam, ott neked a kocsiban, mielőtt karamboloztunk..-bólintottam.-Az nem volt hazugság....
-Úgy érted?.-haboztam.
-Úgy. Szerelmes vagyok beléd Lea, amióta csak először megláttalak.. -nézett mélyen a szemembe, én pedig köpni nyelni nem tudtam.
Szerelmes lenne belém? Ez most szerencse lenne? Hiszen..Nemrég randiztam a legjobb barátjával, most pedig bevallja, hogy szeret? Hirtelen nagyon ledermedtem. Az agyam folyamatosan kattogott. Most mit csináljak? Hisz még én magam sem tudom mit érzek. Hisz csak  két név járt a fejemben. Az a két név, ami között még ha fegyvert is fognak rám, nem tudnék dönteni.
-Lea, ennyire lesokkolt amit mondtam? -kérdezte és közben integetett az egy irányba bambult szemeim előtt.
-Nem, dehogy. Csak...én-én nem tudom mit mondhatnék...-ráztam meg a fejem.-Zayn én nagyon kedvellek téged, de félek attól, hogy ehhez mit szólna például Perrie..-mondtam, de igazából nem Perrie miatt aggódtam.
-Szakítottam vele, ő már a múlt..-sóhajtott.
-Rendben Zayn, elismerem. Elég sokszor elgondolkodtam már azon, hogy pontosan mit is érzek irántad..-pirultam el.
-Nos, ez már bíztató.-mosolygott.
-Arra jutottam, hogy talán meg kellene próbálnunk. Tudod randizgatni, meg ilyesmi..Holnap már kiengednek a kórházból.
-Ez jó ötlet..-vigyorgott-Na gyere, adj egy ölelést!
Odabotorkáltam hozzá, majd készültem megölelni, mikor arra lettünk figyelmesek, hogy valaki benyit az ajtón.
-Bocs, zavarok?- kérdezte Harry elég cinikusan, amikor meglátta a történteket.-Csak azért jöttem, hogy felvidítsalak, habár látom ezt már valaki megtette.-nézett rám szemrehányóan.
Zavaromban a hajamat kezdtem csavargatni, majd a kínos helyzetet kikerülve, inkább jobbnak láttam, ha elhagyom a termet.
-Hát.. azthiszem, én most megyek.-álltam fel .
-Igen, szerintem is jobb lesz!
Harrynek erre  kijelentésére valami összetört bennem. Szinte hallottam ahogy reccsen és darabokra törik. Fájt amit mondott, nagyon.
-Héjj, várj még, ne menj!-kiáltott ki utánam Zayn, mikor kimentem a teremből, de már nem fordultam vissza. Nagyon rosszul éreztem magam. Azon sem csodálkoztam volna, ha menten elájulok.
Elszögdécseltem az ajtómig és visszafeküdtem az ágyamba, hogy átgondoljam a dolgokat. Végülis miért ne randizhatnék vele? Hiszen.. Harryvel megbeszéltük, hogy csak barátok maradunk, amit megértek, mert nagyon megaláztam, de mégsem tudom mi legyen. Bevallotta, hogy kedvel és én is őt nagyon. De most pedig alig 5 perce szerelmet vallott nekem egy olyan fiú, akit szintén szintén nagyon megszerettem az elmúlt napokban.Nem tudom mit tegyek.

*1 hónappal később*



-Na, akkor hova mennyünk ma?.-kérdezte Zayn, majd átdobta a kezét a vállam fölött és egy puszit nyomott a fejem búbjára.
-Mennyünk bulizni!.-kiáltott fel Niall.
-Felőlem.-rántottam meg a vállam. -Csak ne legyen az, ami multkor.-mondtam, majd alig észrevehetően Harryre pillantottam. Ő csak elmosolyodott, nyilván visszagondolt a történtekre.
-Akkor party hard!-tapsolt Louis. -Hé kicsi lány, ne hívjam el Eleanort? Tudod, hogy ne legyél egyedül lány....
-De, persze.-mosolyogtam. Eleanor nagyon közel került a szívemhez, mindig ott volt ha bajban voltam. Mára már egy nagyon jó barátnőmnek mondhatom. És hát visszagondolva a megismerkedésünkre, nem gondoltam volna, hogy ilyen jóba leszünk. Mikor Zayn és Harry kellett közt kellett választanom, teljes tanácstalanságban voltam, Hannah és ő húzott ki  a bajból.És lám, ma Zayn és én egy pár vagyunk. Miután Perrievel szakítottak sokat randizgattunk és szeretjük egymást. Azt hiszem...
-Leaa!-lóbálta a kezét a szemem előtt Zayn.
-Mi?- ráztam meg a fejem. Úgy látszik nagyon elgondolkozhattam.
-Azt kérdeztük, hogy mikor induljunk.-világosított fel Liam.
-Ohh, hát nekem mindegy. Döntsétek el ti, ráérünk.
-Rendben, figyelem gyerekek egy óra múlva indulunk - ordított Naill.
-Már alig várom -forgattam mosolyogva a szemeimet, majd a szobám felé indultam, hogy 1 óra alatt kihozzak valami magamból. A legbulisabb ruhámat vettem fel, a hajamat kivasaltam és lementem a lépcsőn.Csoda, hogy kész lettem 1 óra alatt.
-Hűűű - mondta Liam.
-Váóó- fújta ki a levegőt Niall.
-Gyönyörű vagy- jött oda Zayn és megpuszilta az arcomat, amitől elöntött a pír. A szemem sarkában láttam, hogy Harry a távolba néz, egyszer sem pillant rám.Sejtettem, hogy valami baj lehet, így elhatároztam, hogy még ma beszélni fogok vele.
-Na jólvan gyerekek  induljunk, én vezetek.-mondta Liam, majd kifelé indult az ajtón, de én karon ragadtam, majd arrébb húztam a többiektől.
-Liam, mi van Harryvel?.-kérdeztem.
-Ezt inkább tőle kérdezd meg-kacsintott.- De most már tényleg induljunk.
-Akkor is kiderítem - suttogtam magamnak és beszálltam a kocsiba.

-Sziasztok!-szaladt hozzám Eleanor, mikor a klubhoz értünk, majd szorosan megölelt. Nem csodálom, már nekem is hiányzott.
-Hello haver mi újság bent?-jöttek a fiúk és lepacsiztak Louval.
-Nincs akkora tömeg simán elvegyülhetünk, már lebeszéltem a security-val is.- mosolygott szélesen.
-Akkor nyomás - mondta Harry, én pedig már azon is elcsodálkoztam, hogy egyáltalán megszólalt a mai nap folyamán.







-Na ,milyen buli?- kérdezte Eleanor , habár már kicsit ő is dülöngélt, akár csak Niall és Louis is. Laim is, azonban ő csak egy kicsit.
-Őszintén? Nem túl jó- vontam meg a vállam.- Nem tudom mi lehet Harry baja.
-Lea, ezt már megbeszéltük. Miért zavar, ha Harrynek baja van? Nem úgy volt, hogy elfelejtetted? Te Zayn-t szereted.
-Igen....., tudom. Vagy is. Ahj, nem tudom. Semmit nem tudok.- sóhajtottam.
-Figyelj, erre most ne gondolj, lazulj kicsit, rád fér.- kacsintott és ellépett mellőlem. Még láttam ahogy a
elvegyül a növekvő tömegben.  Gondoltam megfogadom a  tanácsát és a szerelmi ügyeimnek köszönhetően, ma rohadtul berúgok. Vajon mit szólna anyu, ha ezt tudná....

Éppen a bárpultnál ültem, mikor egy ismeretlen férfi ült le mellém és egy pohár Jack Daniells-el  felém fordult. -Van kedved táncolni kiscsaj?- kérdezte a kb. 30 év körüli férfi. Bűzlött az alkoholtól.
-Nem köszönöm..-mondtam, de nem szállt le rólam.
-Naaaaa, gyere máár- fogta meg a  a karomat és a táncparkett felé kezdett rángatni.
-Hagyjoon márr.- nyavalyogtam, hiszen már én sem voltam teljesen józan.
-Héjj!- ütögette meg valaki a férfi vállát.- A hölgy velem van.
-Felőlem- mondta a leendő táncpartnerem, miután pedig a kezemet is elengedte csuklások közepette, elment a közelünkből.
-Köszönöm- néztem rá hálásan Harryre.
-Ugyan semmiség.
- De tényleg köszönöm-  vinnyogtam.
-Uhh, látom, már nem nagyon vagy józan.- húzta fel a szemöldökét.- Hol van Zayn?
-Mit tudom én.- rántottam meg a vállam- Nem is érdekel.
-Nem érdekel?- kérdezett vissza Harry.
-Nem.
-Hát, ez esetben. Szabad egy táncra?- nyújtottta felém a kezét.
-Örömmel- mondtam majd beálltunk a többi ember közé.
-Emlékszel arra, amit a kórházba mondtam? - kérdezte én pedig halványan bólintottam.- Az azóta sem változott. nézett mélyen a szemembe és engem pedig megint és ismét rabul ejtett a két csillogó zöld szempár. Mindig utáltam, hogy ezt tudta kiváltani belőlem.
-Ühüm- biccentettem.-Tényleg? -kérdeztem, mikor felfogtam, mit mondott.
-Lea, szeretlek. És amit most fogok tenni, valószínűleg nagyon meg fogom bánni, de úgy érzem muszáj.-mondta, de nekem nem volt időm reagálni, mikor ajkai lecsaptak az enyémekre.
Olyan vadul csókolt, mint még soha. Minden benne volt. A hiánya, a szerelme... Egyszerűen minden. Azt kívántam bárcsak soha ne lenne vége, de abbahagytuk, mikor levegőhiányban elváltunk egymástól.
-Tudod mit? Nem bánom, hogy megtetted- mosolyogtam rá.
-Én sem- fogta meg a kezemet...

***

 (Innentől zenével:http://www.youtube.com/watch?v=1OZ7ufR7JCY)

-Hogy tehetted ezt?- támadott le Zayn.

A ledobott újságra pillantottam, amin én is Harry voltunk, ahogy csókolózunk. A többi fiú is eképp tett, aztán elcsodálkoztak.

-Én...sajnálom-  sírtam és a képet fürkésztem. -Én szeretlek!

-Nem hiszek neked!-kiáltott.-Ha szeretnél nem csókolóztál volna Harryvel.

-Nem tudom, mi volt velem. Kérlek,bocsáss meg!- kiáltottam, de már zokogtam.

-Nem tudom menni fog-e..

-Kérlek! Nem tudom mit érzek!

-Én tudom.- mondta én pedig érdeklődve felé fordultam.- Szereted őt..

Nem tudtam válaszolni, a sírás ismét a hatalmába  kerített. A deja vu érzés megint a fejemben kavargott.

-Sejtettem- sóhajtott.- Szeretném, ha egy időre elkerülnél minket.

-De...

-Tűnj el!- kiáltott Zayn.

Zokogva rohantam fel a cuccaimért, majd amilyen gyorsan csak tudtam pakolni kezdtem, nagyon megijedtem Zayn-től. Még soha nem láttam ilyennek. Még hallottam, ahogyan Niall Zaynnel kiabál, hogy nem beszélhet így velem, majd ahogy egy ajtó csapódik. Valószínüleg Zayn hagyta el a házat, aminek most nagyon örültem.

A csomagjaimat lecipeltem a lépcsőn majd a három fiú felé fordultam. 

-Biztos, hogy ezt akarod?- kérdezte Niall.

-Azt hiszem az lesz a legjobb, ha egy időre apuhoz költözöm. Zayn azt mondta tűnjek el innen. Hát eltűnök.

-Ne csináld ezt! Tudod, hogy nem gondolta komolyan.-mondta Liam. 

-Szerintem nagyon komolyan gondolta. Nem baj, így legalább lesz időm átgondolni a dolgokat- mosolyodtam el halványan.

-És mi lesz Harryvel?- kérdezte Louis.

-Harry meg lesz nélkülem. Csak azt bánom,hogy nem tudok elköszönni tőle..-mondtam.- Na gyertek ide!

Mindegyiküket sorba megöleltem, Louist hagytam utoljára.

-Hiányozni fogsz kicsilány- suttogta a fülembe.

-Nekem is hiányozni fogsz Louis. Kérlek üzend, meg Elenaornak, hogy majd hívom.-váltam ki az öleléséből.

Ő csak bólintott, én pedig kisírt szemekkel elindultam a repülőtér felé. Innentől kezdve egy új élet vár rám.

*Harry szemszöge*

-Jajj Niall, nem hiszem el, hogy nem volt elég négy sült csirke- szitkozódtam, miközben haza fel indultam a Nando's-ból. Mikor hazaértem nem éppen kellemes látvány fogadott.Mindenki a kanapén ült kivéve Lea-t és Zayn-t.     

-Hát veletek meg mi van?- kérdeztem mosolyogva- És hol van Lea?

Hogy miért csak Lea hollétére voltam kíváncsi? Máig nem tudom.

-Elment- válaszolta Niall és sóhajtva kivonult a konyhába.

-Mi? - kérdeztem olyan hangnemben, amitől még én is megrémültem. -Hova ment?

-Zaynnel összevesztek. Látták az újságot, amin Leaval csókolózol. - válaszolta Liam.

-Ezt nem hiszem el!- túrtam bele idegesen a hajamba- Ez mind az én hibám! Hol van most?

-Uton a reptér felé- válaszolták egyszerre.- Most mit csinálsz?

-Azt, amit tennem kell. Utána megyek. -mondtam, majd beszálltam a kocsiba és a lehető leggyorsabban nyomtam le a gázpedált, hiszen életem szerelme éppne le akar tűnni az életemből, ami meg kell akadályoznom.

*Lea szemszöge*

-Igen, anyu biztos, hogy elmegyek,már lebeszéltem apuval, hiányozni fogtok, szia.- mondtam, majd letettem a telefont és átnyújtottam a jegyemet a recepciós nőnek. Ő mosolyogva betépte és visszaadta. Még utoljár visszanéztem a hátam mögé, hogy felmérjem mit hagyok most itt. Sóhajtva beálltam a sorba, ami a hosszát elnézve elég sokat álldogálok majd itt. Már harmadikként álltam a fárasztóan hosszú sorban. Nem sokára egy új élet vár rám, egy másik városban. Eközben sorra kerültem és átnyújtottam a jegyemet és már felakartam szállni a gépre, mikor hallottam, hogy valaki a nevemet kiálltja. Meglepetten visszafordultam, de ekkor már az a valaki alig pár méterre volt tőlem és felém futva, hosszasan és szenvedélyesen megcsókolt.

-Nem mehetsz el.- suttogta.

-Miért nem? -kérdeztem Harrytől aki lihegve a homlokomnak döntötte a fejét.

-Mert szeretlek.- mondta, majd megint megcsókolt én pedig a boldogságtól ismét a fellegekben jártam.