6.rész-Csak egy csók..

Sziasztok! :) Túl vagyok a felvételin, úgyhogy remélem fogok tudni sűrűbben is részt hozni! Addig is itt az új...
Hope.xx

  

  Két hét telt el azóta, hogy Harryvel randiztam. Azóta nem láttam, habár beszéltünk telefonon. Egész eddig koncerteztek szerte Európában, így nem tudtunk találkozni, azonban tegnap hazajöttek. Remélem így, mivel már nyári szünet van több időnk is lesz találkozni, de ez csak tőle függ. Hisz nekem van időm dögivel, neki kell beosztani az összes idejét. Bevallom őszintén már hiányzott. Nagyon megkedveltem az elmúlt pár napban, tényleg.
Eközben eszembe jutott, hogy Zayn elhívott shoppingolni, én pedig szokás szerint elkések.
Igen, amióta Harryvel randizgatok nagyon összehaverkodtam a többiekkel , de főleg Zaynnel. Igen a mai nap Zaynnel laza napot tartunk, CSAK BARÁTIT! De Harrynek nem lenne jó elmondani....Zayn, viszont tényleg nem akar tőlem semmit és én sem tőle.Ebben biztos lehet mindenki.
-Kész vagy már?.-kérdezte a telefonban.
-Igen Zayn, mindjárt..
-Igyekezz, nem érek rá egész nap.-röhögött.
-Jó, jó de hol vagy?
-Itt.-megküldte.
-Bocs, lehet, hogy most retaldáltnak tűnök, de egész pontosan hol is van az az itt?
-Az ajtód előtt.
-Hát te? Hogyhogy itt vagy? Nem a Starbucksnál kellett volna találkoznunk?-kérdeztem, mikor kinyitottam az ajtót. Viszont nem vártam meg a válaszát, egyből megöleltem.
-Én is örülök neked..-röhögött.
-Annyira hiányoztatok.-szálltam le róla.- A többiek? Ők hogy vannak? És Harry?
-Figyi, ne bombázz hirtelen ennyi kérdéssel, együtt leszünk egész nap, ráérünk.-lassított le..
-Jó, jó. De tényleg hiányoztatok.
-Te is nekünk kislány. Harry már nagyon várta, hogy hazaérjünk.Mondjuk így jobban belegondolva lehet, hogy csak kanos volt.- gondolkozott el és hangos nevetésben tört ki.
-Menj már te hülye.-boxoltam a vállába.
-Jó, de gyere mert már így is elhúztuk az időt.
-Csak egy pillanat.
Felmentem a szobába lehoztam a telefonom felhúztam a cipőmet és kiléptünk az ajtón. Szerencsére anyu és Alina nem voltak otthon, azt hiszem shoppingolni mentek a nyárra vagy nem tudom.
Mindenesetre örültem, hogy anyu nincs itt, hogy kombináljon.
-Hova menjünk Lea? Starbucks, Pláza...-sétáltunk le a lépcsőn.
-Pláza.-nevettem. -De várj, nem fognak felismerni?
Zayn nem válaszolt csak felvett egy sapkát és egy ray-bant.
-A tökéletes álca.-mosolygott. Az a mosoly. Szívdöglesztő. Jézusom Lea mikre gondolsz?
-Jól vagy?
-Persze, persze, csak menjünk.-vettem egy mély levegőt és miután elindult én is követtem.



 -Jó, akkor most én jövök.-röhögtem, majd feldobtam az utolsó kukoricát remélve, hogy elkapom.
-Éééés mellé.-röhögött Zayn.
-Jólvanna, ebben soha nem voltam jó.-dünnyögtem.
-Ismerd be,hogy béna vagy.
-Nem!
-Mondd már ki!-nevetett.
-Nem!.-röhögtem el magam.
-Jajj Lea, egész nap együtt voltunk, a plázában kétszer elestél a magassarkúdban egyszer nekimentél egy néninek a pénztárnál és most egy moziban ülünk, ahol kiöntötted a fél popcornt már a büfénél és még sötétbe sem mered bevallani milyen béna vagy? -most már szó szerint vihogott.
-Istenem, hogy tudsz így vihogni?.- kacagtam.
-Psszttttt, maradjanak már csöndben.-kiáltott ránk az előttünk ülő házaspár, azonban Zayn még mindig nem tudta abbahagyni a nevetést.
-Pszt, Zayn, ha nem hagyod abba a végén még kiküldenek minket.-löktem oldalba.
-Ugyan már, én vagyok Zayn Malik.-mondta egy cseppet sem nagyképűen.
 Ekkor egy biztonsági őr lépett mellénk és utasított, hogy fáradjunk ki a teremből, mert az egyik néző panaszkodott, hogy nem hallják a filmet.
-A híres Zayn Malik mi? Nézd meg mit csináltál! Most nem tudom, hogy összejött-e Savannah és John.-duzzogtam.
-Nyugi Le összejönnek, csak aztán Savannah dobja Johnt a sok külön töltött idő után.-magyarázta.
-Te ezt honnan tudod?
-Van egy barátnőm, akivel néha muszáj romantikus filmet nézni.-kacsintott.
-Ohh.-nyögtem ki. -Na jól van de most már menjünk mert kezdek fázni.
Erre a kijelentésemre odaadta  a kabátját, miközben lenézett rám azokkal a gyönyörű barna szemeivel. Mint egy kis kölyökkutya. Sokáig csak egymás szemébe néztünk és egyszer csak azt vettem észre, hogy arca közeledik az enyémhez. Egyre közelebb és közelebb ér, mikor már ajkai szinte súrolják az enyémeket.Majd lecsapott. Lassan és szenvedélyesen csókolt, teljesen máshogy, mint Harry. Harry! Azonnal észbe kaptam mikor eszembe jutott ez a név és szél sebességgel toltam el magamtól, majd elfutottam. Nem tudtam hova vagy merre futok, de ebben a pillanatban nem érdekelt. Még hallottam, ahogy Zayn utánam ordít, hogy sajnálja és utánam fut, de hiába, gyorsabb voltam, nem ért utol...


Már kb. 1 órája ülhettem a Temze partján egy fa tövében és csak magam elé merengtem.Gyerekként is mindig idejöttem, ha bajom volt a világgal, ez most sem volt másképp.Megsemmisülve bámultam rá a  vízre és gondolkodtam. . Most mit csináljak? Miért váltott ki ilyen érzéseket belőlem Zayn? Miért hagytam, hogy megcsókoljon? Túl sok volt a miért. Teljes kétségbeesésemben minden zajra felugrottam, minden neszre odafordítottam a fejem. Hiszen kitudja kik, vagy mik vannak itt ilyenkor. Fáztam, habár a Zayntől kapott kabát valamit melegített, de nem sokat ért. Már vacogtam, mikor hirtelen zajra lettem figyelmes. Léptek zajára. A fejem azonnal fölkaptam, majd egy alakot láttam. Csak az alakját és azt, hogy felém nyújtja a kezét. Nem sok kellett volna, hogy elfussak, de a kéz megállított és visszahúzott.
-Nyugi, csak én vagyok.- nyugtatott meg a furcsa idegen, akit végre megvilágítottak az utca lámpái.
-Te-te.. hogy találtál rám?
-Utánad futottam.- ült le mellém.
-Menj el innen Zayn.-löktem el.
-Nem Lea, nem megyek még képes leszel valami hülyeséget csinálni.
-És? Az miért baj neked? Úgy se érdekelne téged, hogy mi van velem..
-Mindig is érdekelt.-suttogta alig hallhatóan, de én mégis meghallottam.
-Milyen szép ez a hely.-mondta egy kis idő után. Mivel egy eldugott kis fa alatt ültünk,a mit szerintem csak én ismerhettem, nem csodálom, hogy még nem járt itt. De nem válaszoltam, csak továbbra is üresen bámultam magam elé.
-Lea, ugye nem haragszol rám?.-kérdezte, mikor felemelte az államnál fogva a fejem, hogy belenézhessek a szemeibe.Abba két gyönyörű szempárba.
-Nem. Nem mert egyszerűen én is hibás vagyok. Nem kellett hagynom, hogy megcsókolj. Ebben mindketten benne voltunk..-motyogtam.
-Hát igazából a te hibád..-kezdte
-Ugye nem akarod az egészet rám kenni?- háborogtam.
-Nem, én csak azt mondom, hogy...
-Semmit ne mondj Zayn! Na én mentem .- keltem föl, miután a szavába vágtam.
Ő azonban megragadta  karom és a kocsija fel húzott. Beültetett maga mellé, majd beindította a motort.
Sokáig néma csendben ültünk egymás mellett, majd végül én szólaltam meg.
-Tulajdonképpen miért csináltuk ezt Zayn? Mi volt az indok? -kérdeztem már a kocsiban ülve.
-Nem tudom, én nem akartam. Csak egyszerűen azt éreztem, hogy itt az alkalom. Te olyan más vagy...
-De neked barátnőd van!-mondtam.
-Neked meg barátod.-vágott vissza már-már idegesebben. Nem értettem most miért lett ilyen.
-Harry nem a barátom és különben sem tudom, hogy fogjuk ezt kimagyarázni.-túrtam bele a hajamba.
-Sehogy, nem fogjuk elmondani.
-De, ezt el kell mondanunk Zayn! -kiáltottam. Hogy tudná ő ezek után minden lelkifurdalás nélkül csókolgatni Perriet?
-Nem, nem mondjuk el, Lea. Az ég szerelmére, ez csak egy csók!-ordított le felém fordulva.
-Zayn vigyázz! -sikítottam,de már nem láttam a szembe jövő jármű fényétől. Minden elsötétült.