10.rész- Adam.

Nos, itt lennék...Sajnálom ezt a rengeteg késést, de szükségem volt egy kis szünetre. Remélem megértitek!:) és most itt a következő rész:) (ui.: ez egy picit rövid lett, ne haragudjatok.:/)

Hope.xx

A nap meleg sugarai fényesen sütöttek be a szobámba. Éreztem, ahogy megvilágítja az arcomat, amitől mosolyognom kellett. Imádom a meleget, a fényt. Imádom magát a nyarat. Aki nem szereti ezt az évszakot, nem is ember! Mondjuk ki ne szeretné? Süt a nap, napozhatsz és megvan a fürdés lehetősége is. Mindenki lengén, lazán van öltözve, így jobban látszik a napbarnított bőrünk is. Bátran kint lehetünk estig, éjszakákon át bulizhatunk, élvezhetjük az életet. De várjunk csak.. Hogy jutottam el idáig? Ja, igen a naptól. Na jó, kezdjük előlről.
Akaratlanul is mosolyognom kellett a meleg hatására. Az álmosságot már úgy is kiölte belőlem, így kinyitottam a szemem. Az oldalamra fordultam, hogy megbizonyosodjak arról, tényleg megtörtént-e, amit az éjszaka csináltunk.
Nem csalódtam. A göndör fiú felém fordulva békésen szunyókált, miközben jobb kezével közelebb húzott magához. Ajkai épphogy nyitva voltak, nagy ellenállás kellett, hogy ne nyomjak rá egy lágy puszit, felébresztve így őt. Kibontakoztam az öleléséből, majd felé fordultam. Megsimogattam a nap sütötte részen a az arcán és egy kis puszit nyomtam a helyére. Ő erre mocorogni kezdett, mire közelebb mentem hozzá, remélve hogy vissza tudom takarni a takaróval, ami alól kimocorogta magát.
Már éppen a takaróért nyúltam és terítettem rá, mikor hirtelen kinyitotta a szemeit. Az ijedségtől hátraborulva, röhögőgörcs közepette fetrengtem a földön.
-Jézusom, Lea jól vagy?- ugrott le az ágyról Harry és segített feltápászkodni a földről.Nem mondom, jó ébresztés!
-P-persze, cs-csak megbotlottam.- próbáltam kinyögni a mai napon az első mondatomat, miközben próbáltam visszafolytani a folyamatosan előtörő kacajomat.
-Biztos? Nem akartalak megijeszteni....
-Dehogy, semmi baj. Bár kicsit romantikusabbnak képzeltem el, de nem gond..-mosolyogtam Harryre, aki ezek hallatán rendezte az arcvonásait. Már nem aggódóan, hanem megkönnyebbülten nézett le rám. A két szempár azonban a hasamra szegeződött, mikor az egy hatalmasat korgott.
-Csak nem éhes vagy?- kérdezte huncut mosollyal, mire zavarba jöttem. Hihetetlen, hogy már egy pillantástól, egy mosolytól is képes vagyok zavarba jönni. Érdekes dolgokat vált ki belőlem ez a fiú.
-De, megyek, csinálok valami kaját.
-Akkor addig én megvárlak.- terül szét az ágyon és a kezeit összekulcsolva rakta a feje mögé, miközben engem nézett.
-Tudod mikor Styles! Szépen lejössz és segítesz.- húztam le a fél lábát az ágyról, de meguntam.-Kibírhatatlan vagy!-hagytam annyiban és mosolyogva kezdtem el öltözni.
-Tudod, az a póló jobban mutatott a földön, mint rajtad..-vigyorgott perverzül.
-Kuss!-dobtam meg egy párnával és lesiettem a konyhába. Hallottam ahogy fájdalmasan morog egyet, majd egy ajtócsapódást és lépteket a nyomomban.Amilyen gyorsan csak tudtam szaladni kezdtem a hatalmas házban.
-Figyelj, alkut ajánlok! Ha én teperlek le előbb, te csinálsz reggelit, ha viszont te nyersz egy teljes napig azt csinálsz velem, amit akarsz!- ajánlotta fel, miközben a konyhaasztal körül fogócskáztunk.
-Hmm, benne vagyok! De ha reggelit akarsz, akkor el kell kapnod!- léptem el jobbra, aztán gyorsan balra eredtem. A fiú bevette a cselt, így lépéselőnnyel eredtem futásnak. Már kezdtem örülni, hogy nem én csinálom magamnak a reggelit, mikor két kéz fogta meg a csípőmet. Értetlenül néztem fel Harryre.
-Ezt meg hogy?
-Jó futó vagyok, benne voltam az iskolai csapatban is.Szóval... ki is csinál ma regge...-kezdte, de nem hagytam,hogy befejezze, ugyanis a helyzetet kihasználva szembe fordultam vele és nappaliban lévő ágyra borítottam, ám a lendület miatt én is rá estem.
-Oké, győztél, győztél csak hagyd abba!- röhögött.
-Nahát Styles, elgyepált egy lány.- néztem rá drámaian.
-Csak mert túlságosan szeretem azt a lányt, ezért hagytam, hogy ő nyerjen...-mosolygott rám miközben felállt a kanapéról és felém közeledett.Egyből eszembe jutott a tegnap este, ahogyan megvédett a volt barátomtól, Adamtől.
-Valami baj van?- kérdezte, mikor látta, hogy elgondolkoztam valamin.
-Csak a tegnap este...Adam, verekedés..
-Adam? - nézett rám, mire egy aprót bólintottam. -Szóval Adamnek hívják azt barmot.- szorította ökölbe a kezét, azonban az rögtön meglágyult, mikor nyugtatóan ráraktam az enyémet.
-Még egyszer köszönöm, Köszönöm, hogy nem hagytál ott. Köszönöm, hogy ott voltál és segítettél..Ha nem jössz, ki tudja mit csinált volna velem..-halkult el a hangom.
-Lea.-fogta meg az állam, és annál fogva emelte fel a fejem, így kényszerítve, hogy a szemébe nézzek.Pont úgy, mint tegnap este, megint megnyugodtam.-Szeretlek, érted?! És senkinek nem hagyom, hogy bántson.
-Én is szeretlek..
-Egyébként... Ki ez az Adam?- kicsit félve , de rákérdezett.

Adam Hells

-Nos. Hol is kezdjem.. A gimi elején ismertem meg, kilencedikes voltam. Ő, mint 11.- es nagyon menőnek számított a kilencedikesek körében, meg úgy általánosságban is. Az összes lány a suliban az ő barátnője akart lenni. Hiszen tudod..  a focicsapat kapitánya, jó testtel, szívdöglesztő arccal. Egyik nap véletlenül nekimentem a büfénél, mire felém fordult. Először meglepődött, aztán mosolyogni kezdett. Illedelmesen bemutatkozott, beszélgettünk, randiztunk. Aztán egy kis idő után összejöttünk. Minden jól ment, szerettük egymást, afféle gimis szerelem volt..Egy nap azonban rossza társaságba keveredett. Állandóan a haverjaival piált, kis idő után már drogozni is kezdett. A telefont soha nem vette fel, amibe belefáradtam. Másnap felhívtam, hogy beszélni szeretnék vele. Eljött az adott pillanatban. Aztán közöltem vele, hogy nem bírom tovább, megváltozott stb.. Azt mondtam szakítok vele. Erre ő bedühödött és mindenféle ribancnak elhordott. 1 hét múlva a boltból jöttem haza, mikor hátulról megragadta a karom és berángatott az utcánkba a házak közé.Láttam, hogy csont részeg. És akkor....-sóhajtottam fel, miközben Harry arcát figyeltem.- megerőszakolt. Még szűz voltam...
-Sajnálom..-motyogta Harry maga elé meredve.
-Ugyan már, nem te tehetsz róla. Már túltettem magam rajta, hiszen három évem volt rá.- mentem közelebb hozzá és lágyan megcsókoltam, éreztem a sajnálatot és hogy megakar óvni. Éreztem, hogy tényleg szeret.
-Mi lett vele?
-Nos, anyunak mindent elmeséltem.Még aznap feljelentettük, három évet kapott. Ezek szerint tegnap engedték ki..
-Az a szemét..-mondta és láttam, ahogy egy ér feszül meg  a halántékán és az öklében.
-Shh.-nyugtattam meg.- Hála neked, nem bántott és nem is bánthat többé..
-Biztosíthatlak, hogy nem nyugszom, amíg rács mögé nem juttatom. Esküszöm neked.-ölelt meg, amitől könny szökött a szemembe. Hát ennyire törődne velem? Ekkor döbbentem rá, hogy tényleg, tiszta szívemből szeretem, ahogy ő is engem. Már nem maradt több kétségem.
 -Na, akkor..Mit is kérsz reggelire?- mosollyal az arcán pillantott le rám, gondolta így oldja a feszültséget.Sikerült.


-Nem, anyu. Máris.- mondtam, majd letettem a telefont, és körbenéztem a nappaliban, miközben a szememmel Harryt kerestem.
-Mi történt?-jött ki a fürdőből Harry miután elfogyasztottuk az általa készített reggelit.
-Semmi, csak eltűntem. Anyu halálra aggódta már magát, ami érthető, mert nem tudja mi történt.
-Akkor most elmész?-biggyesztette le a száját, mint egy ötéves kisgyerek.
-Nemsokára találkozunk.-mentem oda hozzá és ajkaimat az övéire nyomtam. Azt hiszem az eddigi Harryvel töltött pillanataim során talán most csókolóztunk először ennyire lassan és érzelmesen. Olyan volt, mintha soha többé nem akarnánk elengedni egymást. Mintha egymáshoz tartoznánk, ragaszkodunk egymáshoz.
-Elviszlek.- suttogta, miközben a homlokát az enyémnek támasztotta és folyamatosan a szemembe nézett.
-Ahhj..rendben.-adtam meg magam, mert nem állt szándékomban vitatkozni vele, hisz csak jót akar. De azért nem sem vagyok cukorból.
Felöltöztem, majd kimentem a ház elé. Harry már napszemüvegben támasztotta a Range Rover-e oldalát.
-Szabad egy fuvart hölgyem?  -nyitotta ki uri ember módjára az anyósülés ajtaját, miközben vigyorogva betessékelt.
-Köszönöm uram.-mosolyogtam rá, mikor elindultunk.

-Lea. Elmondanád mégis hol voltál?-förmedt rám anyu, mikor Harry leparkolt a házunk előtt.
Nem igazán tudtam, milyen magyarázattal álljak elő, ezért őszinte voltam.
-Adam. -mondtam ki a volt barátom nevét remélve, hogy anyu ebből az egy szóból is rájön a dolgokra.Anyu arca eltorzult egy pillanatr a név hallatán, majd miután felfogta, bólintott egyet és megpróbálta elterelni a témát.
-Bent megbeszéljük.-motyogta. - Harry nem jössz be egy italra?-kérdezte kedvesen mosolyogva az eddig szótlanul mellettem álló fiút.
-Nem köszönöm, ma stúdióznunk kell a srácokkal.-mondta, mire én értetlenül néztem rá, majd felfogtam.Ma szabadnapjuk van, egész nap ráér. Nyilván csak azért mondta ezt, mert kettesben akart hagyni anyuval, hogy kibeszéljük magunkat és megpróbáljuk ápolni a kapcsolatunkat.Okos.
-Ohh, rendben. Szia.-intett mosolyogva Harrynek, aki viszonozta majd beülve a hatalmas kocsiba elhajtott.
-Mi van Adammel?-kérdezett rá hirtelen, mikor beértünk a házba.
-Tegnap, mikor Harryhez indultam..Találkoztam vele. Alig hittem a szememnek. A falhoz szorított és azzal fenyegetőzött, hogy megkeserülöm, amiért börtönbe juttattam. Aztán jött Harry. Ha ő nem jön, ki tudja mit csinál velem az az állat.Ezért mindig hálás leszek neki.-mosolyogtam halványan.
-Mindig is tudtam, hogy ilyen. Már a kapcsolatotok elején is agresszív volt veled. Csodálkozom, hogy ilyen hamar kiengedték. Nagyon féltelek Lea..-fogta meg a kezem.
-Szeretlek anyu.-mosolyogtam rá és megöleltem. Ezt a meghitt pillanatot anyu ötlete szakította félbe.
-Mi lenne, ha ma tartanánk egy csajos délutánt?.-kérdezte tőlem csillogó szemekkel.-Tudod...beszélgetünk, Starbucksot iszunk, shoppingolunk....-mosolygott.
-Az nagyon jó lenne. És Alina?
-Alina a szomszédban van Mrs. Cox vigyáz rá...
-Rendben, akkor felmegyek készülődni.-mondtam, majd a lépcső felé indultam, hogy felmenjek a szobámba.
-Lea!-szólt utánam anyu, mire megfordultam.-Szeretlek.
-Én is szeretlek anyu.-vigyorogtam és örültem, hogy végre van valami, ami miatt jobb a kapcsolatom anyával.



-Nézd csak! Ez milyen?-mutatott fel anyu egy zöld pulcsit. Csak fintorogtam egyet, mire anyu nevetve megráztam a fejét.- Javíthatatlan vagy kislányom.
-Na jó, inkább mennyünk a Starbucksba.-javasoltam, mire bólintott és meg sem álltunk a pláza melletti  épületig.
-Jó napot!-köszönt az eladónak anyu.- Kérnénk szépen két Latte macchiato-t.
-Elvitelre lesz?-kérdezte kedvesen a nő.
-Nem, itt fogyasszuk.-válaszoltam.
-Rendben, azonnal viszem. Addig nyugodtan üljenek le.-mutatott a box-ok felé, mire mi szót fogadva elfoglaltuk a helyünket egy ablak melletti asztalnál.
-Tudod mit nem értek?-nézett rám anyu, mire kérdőn ránéztem.-Ha az a szemét "megtámadt" és Harry mentett meg...Akkor Harrynél voltál éjszaka?
Éreztem, hogy a lábujjamtól a fülem hegyéig bevörösödöm, így megszólalni se tudtam, csak egy aprót bólintva jeleztem, hogy így történt.
-Helyes.-mosolygott. Én értetlenül néztem rá. Fel sem tudtam fogni mit mondott.
-Helyes? Helyes?! El sem hiszem hogy a te szádból hallom.- ráztam a fejem és a hallottakon gondolkoztam.
-Figyelj Lea. Elismerem, eddig egy barátodat sem díjaztam, sőt. Egyikkel sem szimpatizáltam. De amióta  Harry-vel vagy olyan boldognak látlak, mint még soha.Ráadásul én is kedvelem, ami ritka.  Az a fiú szeret téged, látom rajta.Majd felfal a szemével, akárhányszor csak rád néz. Látszik rajta, hogy tiszta szívéből szeret téged...-nem hittem a fülemnek.- és tudom, hogy te is szereted őt.-mosolygott rám. Azt hiszem ennél meghittem pillanatot el sem tudtam volna képzelni az édesanyámmal. Pár percig ízlelgettem, amit mondott. "Harry-vel vagy.." hangzott folyton a fejemben a mondat.Még meg sem beszéltük, együtt vagyunk-e.
- Az az igazság, hogy nem vagyunk eggyütt. Úgy értem.. még nem beszéltük meg.-magyaráztam.
-Akkor mire vársz, menj!-biztatott vigyorogva.
-És mi lesz a Latte-vel?-böktem értetlenül az éppen felénk tartó pincérnő felé.
-Majd, elintézem. De most menj Harryhez. És ne szúrd el, mert mit mondtam kedvelem.- mosolygott.
-Kösznöm, köszönöm, köszönöm.-hajoltam hozzá és egy puszit nyomta az arcára, így kifejezve a hálám. -Szeretlek, szia-rohantam ki az épületből.
Futva siettem Harry háza felé. Boldogságtól és adrenalinnal tele kopogtam az ajtaján, várva, hogy ajtót nyisson. Mivel nem jött válasz, a hátsó ajtóhoz igyekeztem, remélve, ott sikerrel járok majd.
Már épp benyitottam volna az ajtón, mikor valaki hirtelen visszarántott és magához húzva elráncigált a ház mellől. Ellenkezni próbáltam, mire a hozzá legközelebb álló tárgyal leütött. A hasító fájdalom azonnal a hatalmába kerített és ájulva a földre rogytam. Se kép, se hang.

Helyzetjelentés & Húsvét..

Ezennel szeretnék boldog nyuszit kívánni minden kedves olvasómnak! Remélem sok csokit zsebeltetek be és a fiúk sem kíméltek titeket ma! Továbbá kellemes tavaszi/ téli szünetet kívánok nektek!
A következő résszel kapcsolatban...Mérhetetlenül nagy lelkiismeretfurdalásom van, amiért mostanába nem hoztam részt. Higgyétek el, nagyon sajnálom, de egyszerűen nem tudok írni! Mondhatnám azt, hogy elfoglalt vagyok, meg ilyesmik, de nem szeretnék hazudni nektek! Egyszerűen nem megy az írás...Sajnálom. Amint lerendeződtek a dolgaim, ígérem jövök egy újabb résszel, amit még nem tudom mikor osztok meg...
 A fiúkkal kívánok nektek még egyszer Kellemes Ünnepeket és jó tavaszi szünetet, sok locsolót!:)

 Hope.xx

Szünet..

Nagyon sajnálom, de egy ideig tudok új részt hozni. Mostanában nem nagyon voltam gépnél, általában csak hétvégenként jutok oda. Most is megtudnám írni, de szerintem nem érni meg most elsietni és egy unalmas részt osztani meg veletek. Inkább várok és egy kis idő után, hozok, egy tartalmas, hosszú részt. Kérlek szépen titeket,értsetek meg! Nagyon sajnálom..! :) Még tartsatok ki egy kicsit:)

Hope.xx

9.rész- Egyszer volt, hol nem volt...

Sziasztok, mindennel végeztem, az összes szóbeli kipipálva! Most egy kicsit többet lehetek gépnél, szóval gyakrabban hozok majd új részt. Remélem. Addig is puszi mindenkinek!:)
 ui: nem nagyon volt ihletem.:/ jaa.. és bocsi a késésért:)!

Hope.xx

A nap sugarai besütöttek szobámba.A meleg fény szinte égette a bőrömet. A legkevésbé sem volt kedvem kikelni az ágyamból, de egy bizonyos hangra viszont azonnal fölpattantam. A telefonom Harry csengőhangját üvöltötte maximum hangerőn.
-Jó reggelt szépségem!-kiáltott a telefonba Harry.
-Szia Harry!- mosolyogtam, mikor meghallottam a hangját.
-Figyelj, ma este egyedül leszek itthon..szóval..ha gondolod..
-Igen Harry, szívesen találkozom veled-nevettem.-Hol és mikor?
-A srácok 6-kor mennek el itthonról..fél 7 körül?
-Nekem jó.
-Rendben, akkor gyere...- a hangján egyértelműen éreztem, hogy mosolyog, ami engem is erre késztetett.
-Ott leszek, szia...-kezdtem
-Várj,Lea!
-Igen?- kaptam vissza gyorsan a fülemhez a készüléket és  izgatottan vártam Harry mondanivalóját.
-Szeretlek.-kimondta azt a szót, amiben még én magam sem voltam biztos. Végül én is kimondtam.
-Én is szeretlek Harry.- mosolyogtam,közben pedig megint azt az égető,görcsös érzést éreztem a gyomromban.A telefont kinyomtam, még mielőtt elszóltam volna magam. Ez a szó nagyon nagy felelősség, kíváncsi vagyok,elég érett vagyok-e már a kimondásához.
 Nagyon lassan felálltam,elkezdtem a ruháim közt kutakodni.Megragadtam egy rövid gatyát és lesétáltam a lépcsőn.A konyhában anyu várt csípőre tett kezekkel,miközben Alina állt vigyorogva mögötte.
-Baj van?-kérdeztem, mert tényleg semmit nem értettem. Anyu nem szokott csakúgy itt álldogálni.
-Lea Isabell Adams..Elmondanád mégis hol a fenében voltál?-húha,a teljes nevemen szólít.Ez már most rosszul kezdődik.
-Hát.. erre-arra.
-Rendben.Most szépen részletesen elmondod mi történik veled, mert kezdek nagyon ideges lenni! Különben is. Nem úgy volt, hogy apádhoz költözöl?
-De, úgy volt. De aztán mégsem.- mosolyodtam el halványan.
-Mi ez a mosolygás? -húzta fel a szemöldökét.
-Oké anya. Készülj életed legizgibb, legdurvább és legromantikusabb sztorijára. De én szóltam előre. Össze fogsz zavarodni.-jelentettem ki,majd leültünk a konyhaasztalra.

***

-Tudod,már nagyon hiányoztál.-ölelt meg Jake.-Hallottam, hogy kórházban voltál és mérhetetlenül sajnálom, hogy nem tudtam látogatóba menni, de akadt egy kis...khmm..ügyem.

 -Hmm... nocsak. Nő ügy?-kuncogtam.

-Talált süllyed.Mivel most egy ideig együtt leszünk, elmesélem. Lana- nak hívják.

-Jól kezdődik-röhögtem.

-Most folytassam vagy kiröhögsz?

-Neem, folytasd csak- legyintettem.

-Szóval. A neten ismerkedtem meg vele. Tök aranyosnak tűnt,megbeszéltük,hogy találkozunk az egyik kávézóban.Nos, ez megtörtént. Találkoztunk, tök jól elvoltunk. Aztán egyszer csak, egy kis idő után elkezdtem tolni neki a dumáimat. Később mondtam neki, hogy szerintem tök jól néznénk ki együtt, meg erre elég sokszor célozgattam is. Erre azt mondta, hogy ez őt abszolút nem érdekli, mert van barátja. Erre az egész kávézó előtt rám borította a Latte-jét és kiviharzott a házból. Az egész kávézó rajtam röhögött.- mondta.

-Jézusom, sajnálom. De nem volt a csaj kicsit túl nyafkás? Úgy értem..ezért kirohanni egy kávézóból, ráadásul lealázva téged mindenki előtt...-gondoltam  bele. Titkon örültem, hogy nem találkoztam  a csajjal, biztos, hogy nem bírnám elviselni.

-Ki tudja.  Lehet csak nem jöttem be neki..vagy csak simán menstruál.- röhögött fel.

-Látom nem sokat változtál suli óta.-boxoltam vállba.

-Jó, de ennyit rólam. Veled és a barna hercegeddel mi van? És a feketével?

-Mi? Honnan tudsz te erről?-csodálkoztam, hogy ennyire tele van infókkal.

-Azt hiszed, anyukád nem hívott fel egyből, hogy mi van veled és a "pasijaiddal", mikor reggel elmondtad neki? Mindketten gyanítottuk, hogy valami nem oké.Szóval?

-Hát... ez hosszú.... Harryt szeretem. Zayn csak egy botlás volt.

-Gondolod? Mert szerintem Zayn-t is..

-Mire akarsz kilyukadni?- néztem rá furcsán.

-Arra, hogy mindkettőt szereted. Csak magadnak sem mered bevallani..

-Nem! Harry-t szeretem! Ez már biztos.-fordultam felé és a lehető leghatározottabban jelentettem ki az őszintét, habár én is össze voltam már zavarodva.

-Te tudod.-kacsintott. 

-Egyébként..Hány óra van? -kérdeztem, mert eszembe jutott, hogy ma Harryvel kell találkoznom.

-Ömm, háromnegyed hat. Miért?

-Ma Harryhez kell mennem! A fiúk elmentek otthonról és a miénk lesz az egész lakás.- mosolyogtam.

-Húha, akkor gyerünk gyorsan haza, még a végén elkésel..-kuncogott, majd elindult, én pedig követtem.

Az úton Jake folyamatosan Harryvel cikizett. Komolyan mondom, már kezdett nagyon idegesíteni. Már-már olyan pillanatom volt, hogy ha akkor azonnal nem áll le, én leütöm. Már bánom, hogy nem tettem meg.

-Na, szóval. Mondom a szabályokat...- mondta határozottan, miközben megállt a házunk előtt.

1. szabály: Védekezzetek! Ez nagyon fontos..

2. szabály: Mondd meg neki, hogyha megbánt téged, én magam fogom szarrá verni.

-Jajj, Jake, te nem vagy normális!- röhögtem, szinte már fuldokolva.- Na most már viszont mennem kell mert tényleg elkésem.

-Ókés. Szia Lea baba.- nyomott két puszit az arcomra. Hát igen. Jake akármennyire is idegesítő tud lenni néha, attól még szeretet van benne.

-Szia..-mosolyogtam és beindultam a házba készülődni.

-Aztán védekezzetek!- kiabált utánam még egyszer, mikor már a kapuban jártam. Reméltem, hogy anyu ezt már nem hallotta meg. Gyorsan visszakiabáltam egy "Haha" -t és benyitottam. 

Anyu vigyorogva nézett rám.

-Hova készülsz?-kérdezte.

-Ömm. Csak Harryhez megyek.... filmezni-.rögtönöztem.

-Ohh, hát rendben. Ott is alszol?

-Ömm, ha nem gond.- dadogtam.

-Jó, menj. De holnap reggel 10-re itthon légy!- parancsolt rám, miközben fel mutatta a mutatóujját. Huuhh, a mutatóujjat a magasba emelve komolyan kell venni.

-Ígérem, úgy lesz.- vigyorogtam és gyorsan a nyakába borultam. Ezt megúsztam.Ilyenkor adok hálát istennek, hogy ilyen megértő anyukám van.

Amilyen gyorsan csak tudtam fel szaladtam a szobámba és felkaptam magamra egy Mickey egeres pólót, egy fekete cicanacival. Eközben gyorsan rápillantottam az órámra, ami szerint már 18:25 volt. Úgy látszik nagyon kell sietnem.

Anyuéknak elhadartam egy gyors "sziasztok"-ot, majd kimentem az utcára. Egész kellemes időnek indult, habár már olyan sötét volt, hogy szinte a lábaimat sem láttam. Mivel Harry nem lakott messze, úgy döntöttem az utat gyalog teszem meg, ezért felesleges lenne taxit hívni.

Már egy ideje sétáltam, mikor a kis erdőrészhez értem. Egy pillanatig haboztam, mielőtt beléptem volna. Nem volt más út, ez vezetett a leggyorsabban Harryhez. Gondoltam, úgy sem történhet semmi, ezért bementem a sötét erdőbe. Az eső elkezdett szó szerint ömleni. Na ennyit a ruhámról és hajamról. Gyorsabban szettem a lábaimat, nehogy még jobban elázzak. Egyszer csak lépteket hallottam, mikor kiértem az erdőből. Ijedségemben azonnal Harry-t kezdtem tárcsázni, hogy valószínű késni fogok. Mikor felvette, ijedt, rekedt hangon szóltam bele.

-Szia Harry, csak azért hívlak, mert...-kezdtem, de nem tudtam befejezni,mikor a telefonom a földre zuhant. Mielőtt a két kéz befogta volna a számat, minden erőmmel sikítottam egy nagyot, remélve, hogy valaki majd meghallja. Dühömben a két erős kéz birtoklója felé néztem, de mikor rápillantottam, a meglepettségtől, majdnem elájultam.

*Harry szemszöge*

-Úristen, Lea! Miért sikítasz? Mi történt?- kérdeztem össze-vissza és idegesen lépkedtem a lakásba. Én ezt nem értem. Felhív, utána meg sikít egyet. Valami történt vele, meg kell találnom!

Felvettem az esőkabátomat, tekintve, hogy kint úgy ömlik az eső, mintha csak dézsából öntenék. Sietősre vettem a lépteimet, miközben bezártam az ajtót. Mivel Lea csak egy irányból jöhet, arra eredtem.  A közeli kiserdő szélénél megálltam, majd felsóhajtottam. Idegesen kezdtem beindulni , de megtorpantam, mikor az egyik kis ház mögül hangokra lettem figyelmes.

-Gyűlöllek.- mondta egy női hang, a birtoklója  valószínűleg Lea volt.
-Ugyan, bébi. Tudom, hogy még mindig szeretsz.- egy mély férfi hangot hallottam Lea közeléből. Valószínűleg ketten vannak. Idegességemben-vagy kíváncsiságomban - de közelebb léptem, hogy meglássam a hangok tulajdonosait. Árnyékokat láttam. Az árnyékokból kirajzolódott testek a kis ház falának dőltek. Egy izmos kart láttam, ami a falhoz lökte Lea-t.
Azonnal feléjük indultam.
-Engedd el.- léptem feléjük határozottan.
-Harry!.- örült meg nekem Lea, de az idegen még jobban a falhoz nyomta, majd megszólalt.
-Kuss!-szólt rá Leára- És ha nem engedem el?- nézett rám kajánul vigyorogva.
-Akkor nagyon csúnya vége lesz. Végig állta a tekintetem és hosszas gondolkodás után, megszólalt.
-Hmm..- a férfi hirtelen elmozdult Lea elől és végül felém fordult.- Lássuk!-kiáltott és felém iramodott.
A hirtelen ütéstől a földre zuhantam, de nem hagytam, hogy fölém kerüljön. Ahol értem csak ütöttem, de ő is engem. Mikor ismét felém került, kettő jobbossal lettem gazdagabb. Ez után én fordítottam a helyzetünkön és akkorát vertem be neki, hogy még én is meglepődtem magamon. Csak Lea hangjára lettem figyelmes, ahogyan rám kiállt.
-Harry, hagyd! Megölöd!- kiáltotta és elrángatott a pasitól, aki félájultan feküdt a földön. Az orra nyagyon vérzett már, de nem érdekelt.
-Bántott? - kérdeztem, szikrázó szemekkel felé fordulva.
-Nem. De ha nem jössz...-csuklott el a hangja és még az esőben is tisztán látva letörölte a könnyeit.
-Jó semmi baj, ccsss.-nyugtattam meg. -Gyere, menjünk.
A szakadó esőben indultunk el, vissza a házamhoz. Lea még mindig remegve bandukolt mellettem, miközben átkaroltam a derekát, miközben folyamatosan hullottak ránk a hideg esőcseppek. Ebben a pillanatban, rendkívül romantikus lett volna, de most egyikünk sem volt jó kedvben. Én idegesen, Lea pedig rettegve gyalogolt az utcán át, egymást karolva.
A házamhoz megváltás volt odaérni. Már alig vártam, hogy beérjünk a jó meleg helyiségbe.
Bent segítettem Leáról levetni a sok vizes cuccot, hiszen ő még mindig remegett. Nyugtatóan átöleltem, mielőtt én is levetkőztem volna. Viszont úgy tűnt, most egy érzelemmel teli ölelés sem  segíthet rajta.
-Menj, zuhanyozz le!- simítottam meg a vállát és egy féloldalas mosollyal a fürdő felé mutattam.
-K-köszönöm Harry.- nézett fel rám és könnyes szemmel, de mosolyt erőltetett az arcára.
-Ugyan, nincs mit.
-De, tényleg köszönöm. És ha nem bánod, most tényleg elmennék fürdeni, tudsz adni valamit?- nézett rám félénken, mire bólintottam és egy gardróbhoz mentem. Kivettem belőle a kedvenc Calvin Klein  boxerem és egy sima, szürke pólót, majd a kezébe nyomtam. Szipogva elindult a cuccokkal a fürdő szoba felé vette az irányt.
Amíg fürdik, gondoltam én is átöltözöm. Kivettem egy Ramones pólót és egy sima alvós boxert. A cuccokkal a kezemben elindultam az emeleten lévő zuhany felé. Ilyenkor mázli, hogy két fürdő van a házban. Felmentem a lépcsőn és bementem a fürdőbe. Levetettem minden vizes ruhámat, ami még rajtam volt és beálltam a zuhany alá. A meleg víz szinte megváltás volt a kinti esős, hideg idő után. Hagytam, hogy minden egyes forró vízcsepp leperegjen rólam. Most nagyon élveztem a helyzetet. Miután már kellően eláztam, kiléptem a kabinból. Megfogtam a hozzám legközelebb lévő törölközőt és alaposan megtörülköztem. Felvettem a boxert és magamra húztam a pólót. Kisétáltam a fürdőből és lementem a földszintre, hogy megnézzem Lea hogy áll. A lépcső aljára értem és megláttam őt. Hajat mosott, ami most örjítően szexi volt, de megpróbáltam tűrtőztetni magamat és nem kimutatni. Azonban valamin megakadt a szemem. Hallottam, ahogyan szipog. Sírt. Odasétáltam hozzá és minden szó nélkül átkaroltam. Ő a mellkasomba bújt és úgy sírt tovább, miközben én nyugtatóan a haját simogattam.
-Shhh, ne sírj.- simítottam meg az arcát és az állánál fogva kényszerítettem, hogy a szemembe nézzen.-Minden rendben lesz.
-Tudom. Tudom, mert itt vagy velem. - nézett szemrebbenés nélkül rám, majd megcsókolt. Ez nem csak egy sima csók volt. Szíve lelke benne volt. Minden amit érzett én is átéreztem ebben a csókban. A vizes haja csiklandozta az arcomat, ami még jobban kiváltotta belőlem a vad érzést. A csók egyre hevesebb lett. Beletúrtam a vizes hajába, mire belenyögött a csókba. Ez a pillanat volt az, amikor már nem tudtam kontrollálni az érzéseimet. A fenekénél fogva felemeltem, ő pedig a lábaival átkulcsolta a derekam. Benyitottam a hálóba, és az ágyra fektettem, miközben folyamatosan csak ott csókoltuk egymást, ahol értük. Nem bírtam tovább, akartam őt. Egy pillanatra elváltam tőle és lehúztam a pólóját, majd minden egyes megtett centiméter után  megpusziltam a hasát. Végül  miután megszabadítottam a pólójától ő következett. A lehető leglassabban húzta le rólam a a ruhadarabot, miközben a nyakam csókolgatta,nekem pedig egyre nehezebbre esett finomkodni. Megfogtam, kigomboltam a nadrágját és a földre hajítottam. A cselekedetemet látván ő is felbátorodott és minden szó nélkül lehámozta rólam a gatyámat és hevesen megcsókolt. Ismét az ágyra fektettem és fölé hajoltam.
-Biztos, hogy akarod?- kérdeztem, engedélyt kérve.
-Soha semmiben nem voltam még ennyire biztos.-válaszolt meggyőzően, én pedig elhittem neki.-Szeretlek Harry.
-Szeretlek Lea!- csókoltam meg újra és újra, mert biztos voltam benne, hogy soha nem akarom elengedni. 

8.rész- I love you..

Nem győzők bocsánatot kérni, amiért ilyen későn hozok részt, de szóbelizni fogok németből és nagyon, de nagyon kell készülnöm rá. Szóval még egyszer MAGYON SAJNÁLOM! Mérhetetlen nagy lelkiismeret  furdalásom van, de egyszerűen 4 hétig EGYÁLTALÁN NEM JUTOTTAM GÉPHEZ.I'm so sorry.
Hope.xx


   Azonnal megpillantottam az ágyon heverő Zayn-t. Az ágyon feküdt, kócos haja szanaszét állt. Aludt. Már megbántam, hogy csak így bebotorkáltam hozzá, de már mindegy volt, mert sikerült felkeltenem.
-Sajnálom, hogy felkeltettelek.-néztem rá bűnbánóan, majd becsuktam magam mögött az ajtót.
-Semmi baj.-mosolygott.-Habár látom, te se úsztad meg sérülés nélkül a balesetet.-nézett a gipszbe kötött lábamra.
-Igen, elég nehezen tudtam bebotorkálni hozzád..
-Azt látom.-nevetett fel.-És minek köszönhetem, hogy fél lábbal botorkáltál be hozzám megkockáztatva ezzel a nővérek idegességi mércéjét?
-Igen, erről szerettem volna beszélni veled..
-Mi történt?
-Tudod...Láttam, az újságban vala..-kezdtem, de nem hagyta, hogy befejezzem.
-Igen, Lea..szakítottam Perrievel. Jól láttad.-mosolygott keservesen.
-Ohh..-sütöttem le a szemem.- Hát most, hogy ezt tisztáztuk, csak egy kérdésem lenne...
-Éspedig?
-Miért? -néztem fel rá.
-Tudod, amit mondtam, ott neked a kocsiban, mielőtt karamboloztunk..-bólintottam.-Az nem volt hazugság....
-Úgy érted?.-haboztam.
-Úgy. Szerelmes vagyok beléd Lea, amióta csak először megláttalak.. -nézett mélyen a szemembe, én pedig köpni nyelni nem tudtam.
Szerelmes lenne belém? Ez most szerencse lenne? Hiszen..Nemrég randiztam a legjobb barátjával, most pedig bevallja, hogy szeret? Hirtelen nagyon ledermedtem. Az agyam folyamatosan kattogott. Most mit csináljak? Hisz még én magam sem tudom mit érzek. Hisz csak  két név járt a fejemben. Az a két név, ami között még ha fegyvert is fognak rám, nem tudnék dönteni.
-Lea, ennyire lesokkolt amit mondtam? -kérdezte és közben integetett az egy irányba bambult szemeim előtt.
-Nem, dehogy. Csak...én-én nem tudom mit mondhatnék...-ráztam meg a fejem.-Zayn én nagyon kedvellek téged, de félek attól, hogy ehhez mit szólna például Perrie..-mondtam, de igazából nem Perrie miatt aggódtam.
-Szakítottam vele, ő már a múlt..-sóhajtott.
-Rendben Zayn, elismerem. Elég sokszor elgondolkodtam már azon, hogy pontosan mit is érzek irántad..-pirultam el.
-Nos, ez már bíztató.-mosolygott.
-Arra jutottam, hogy talán meg kellene próbálnunk. Tudod randizgatni, meg ilyesmi..Holnap már kiengednek a kórházból.
-Ez jó ötlet..-vigyorgott-Na gyere, adj egy ölelést!
Odabotorkáltam hozzá, majd készültem megölelni, mikor arra lettünk figyelmesek, hogy valaki benyit az ajtón.
-Bocs, zavarok?- kérdezte Harry elég cinikusan, amikor meglátta a történteket.-Csak azért jöttem, hogy felvidítsalak, habár látom ezt már valaki megtette.-nézett rám szemrehányóan.
Zavaromban a hajamat kezdtem csavargatni, majd a kínos helyzetet kikerülve, inkább jobbnak láttam, ha elhagyom a termet.
-Hát.. azthiszem, én most megyek.-álltam fel .
-Igen, szerintem is jobb lesz!
Harrynek erre  kijelentésére valami összetört bennem. Szinte hallottam ahogy reccsen és darabokra törik. Fájt amit mondott, nagyon.
-Héjj, várj még, ne menj!-kiáltott ki utánam Zayn, mikor kimentem a teremből, de már nem fordultam vissza. Nagyon rosszul éreztem magam. Azon sem csodálkoztam volna, ha menten elájulok.
Elszögdécseltem az ajtómig és visszafeküdtem az ágyamba, hogy átgondoljam a dolgokat. Végülis miért ne randizhatnék vele? Hiszen.. Harryvel megbeszéltük, hogy csak barátok maradunk, amit megértek, mert nagyon megaláztam, de mégsem tudom mi legyen. Bevallotta, hogy kedvel és én is őt nagyon. De most pedig alig 5 perce szerelmet vallott nekem egy olyan fiú, akit szintén szintén nagyon megszerettem az elmúlt napokban.Nem tudom mit tegyek.

*1 hónappal később*



-Na, akkor hova mennyünk ma?.-kérdezte Zayn, majd átdobta a kezét a vállam fölött és egy puszit nyomott a fejem búbjára.
-Mennyünk bulizni!.-kiáltott fel Niall.
-Felőlem.-rántottam meg a vállam. -Csak ne legyen az, ami multkor.-mondtam, majd alig észrevehetően Harryre pillantottam. Ő csak elmosolyodott, nyilván visszagondolt a történtekre.
-Akkor party hard!-tapsolt Louis. -Hé kicsi lány, ne hívjam el Eleanort? Tudod, hogy ne legyél egyedül lány....
-De, persze.-mosolyogtam. Eleanor nagyon közel került a szívemhez, mindig ott volt ha bajban voltam. Mára már egy nagyon jó barátnőmnek mondhatom. És hát visszagondolva a megismerkedésünkre, nem gondoltam volna, hogy ilyen jóba leszünk. Mikor Zayn és Harry kellett közt kellett választanom, teljes tanácstalanságban voltam, Hannah és ő húzott ki  a bajból.És lám, ma Zayn és én egy pár vagyunk. Miután Perrievel szakítottak sokat randizgattunk és szeretjük egymást. Azt hiszem...
-Leaa!-lóbálta a kezét a szemem előtt Zayn.
-Mi?- ráztam meg a fejem. Úgy látszik nagyon elgondolkozhattam.
-Azt kérdeztük, hogy mikor induljunk.-világosított fel Liam.
-Ohh, hát nekem mindegy. Döntsétek el ti, ráérünk.
-Rendben, figyelem gyerekek egy óra múlva indulunk - ordított Naill.
-Már alig várom -forgattam mosolyogva a szemeimet, majd a szobám felé indultam, hogy 1 óra alatt kihozzak valami magamból. A legbulisabb ruhámat vettem fel, a hajamat kivasaltam és lementem a lépcsőn.Csoda, hogy kész lettem 1 óra alatt.
-Hűűű - mondta Liam.
-Váóó- fújta ki a levegőt Niall.
-Gyönyörű vagy- jött oda Zayn és megpuszilta az arcomat, amitől elöntött a pír. A szemem sarkában láttam, hogy Harry a távolba néz, egyszer sem pillant rám.Sejtettem, hogy valami baj lehet, így elhatároztam, hogy még ma beszélni fogok vele.
-Na jólvan gyerekek  induljunk, én vezetek.-mondta Liam, majd kifelé indult az ajtón, de én karon ragadtam, majd arrébb húztam a többiektől.
-Liam, mi van Harryvel?.-kérdeztem.
-Ezt inkább tőle kérdezd meg-kacsintott.- De most már tényleg induljunk.
-Akkor is kiderítem - suttogtam magamnak és beszálltam a kocsiba.

-Sziasztok!-szaladt hozzám Eleanor, mikor a klubhoz értünk, majd szorosan megölelt. Nem csodálom, már nekem is hiányzott.
-Hello haver mi újság bent?-jöttek a fiúk és lepacsiztak Louval.
-Nincs akkora tömeg simán elvegyülhetünk, már lebeszéltem a security-val is.- mosolygott szélesen.
-Akkor nyomás - mondta Harry, én pedig már azon is elcsodálkoztam, hogy egyáltalán megszólalt a mai nap folyamán.







-Na ,milyen buli?- kérdezte Eleanor , habár már kicsit ő is dülöngélt, akár csak Niall és Louis is. Laim is, azonban ő csak egy kicsit.
-Őszintén? Nem túl jó- vontam meg a vállam.- Nem tudom mi lehet Harry baja.
-Lea, ezt már megbeszéltük. Miért zavar, ha Harrynek baja van? Nem úgy volt, hogy elfelejtetted? Te Zayn-t szereted.
-Igen....., tudom. Vagy is. Ahj, nem tudom. Semmit nem tudok.- sóhajtottam.
-Figyelj, erre most ne gondolj, lazulj kicsit, rád fér.- kacsintott és ellépett mellőlem. Még láttam ahogy a
elvegyül a növekvő tömegben.  Gondoltam megfogadom a  tanácsát és a szerelmi ügyeimnek köszönhetően, ma rohadtul berúgok. Vajon mit szólna anyu, ha ezt tudná....

Éppen a bárpultnál ültem, mikor egy ismeretlen férfi ült le mellém és egy pohár Jack Daniells-el  felém fordult. -Van kedved táncolni kiscsaj?- kérdezte a kb. 30 év körüli férfi. Bűzlött az alkoholtól.
-Nem köszönöm..-mondtam, de nem szállt le rólam.
-Naaaaa, gyere máár- fogta meg a  a karomat és a táncparkett felé kezdett rángatni.
-Hagyjoon márr.- nyavalyogtam, hiszen már én sem voltam teljesen józan.
-Héjj!- ütögette meg valaki a férfi vállát.- A hölgy velem van.
-Felőlem- mondta a leendő táncpartnerem, miután pedig a kezemet is elengedte csuklások közepette, elment a közelünkből.
-Köszönöm- néztem rá hálásan Harryre.
-Ugyan semmiség.
- De tényleg köszönöm-  vinnyogtam.
-Uhh, látom, már nem nagyon vagy józan.- húzta fel a szemöldökét.- Hol van Zayn?
-Mit tudom én.- rántottam meg a vállam- Nem is érdekel.
-Nem érdekel?- kérdezett vissza Harry.
-Nem.
-Hát, ez esetben. Szabad egy táncra?- nyújtottta felém a kezét.
-Örömmel- mondtam majd beálltunk a többi ember közé.
-Emlékszel arra, amit a kórházba mondtam? - kérdezte én pedig halványan bólintottam.- Az azóta sem változott. nézett mélyen a szemembe és engem pedig megint és ismét rabul ejtett a két csillogó zöld szempár. Mindig utáltam, hogy ezt tudta kiváltani belőlem.
-Ühüm- biccentettem.-Tényleg? -kérdeztem, mikor felfogtam, mit mondott.
-Lea, szeretlek. És amit most fogok tenni, valószínűleg nagyon meg fogom bánni, de úgy érzem muszáj.-mondta, de nekem nem volt időm reagálni, mikor ajkai lecsaptak az enyémekre.
Olyan vadul csókolt, mint még soha. Minden benne volt. A hiánya, a szerelme... Egyszerűen minden. Azt kívántam bárcsak soha ne lenne vége, de abbahagytuk, mikor levegőhiányban elváltunk egymástól.
-Tudod mit? Nem bánom, hogy megtetted- mosolyogtam rá.
-Én sem- fogta meg a kezemet...

***

 (Innentől zenével:http://www.youtube.com/watch?v=1OZ7ufR7JCY)

-Hogy tehetted ezt?- támadott le Zayn.

A ledobott újságra pillantottam, amin én is Harry voltunk, ahogy csókolózunk. A többi fiú is eképp tett, aztán elcsodálkoztak.

-Én...sajnálom-  sírtam és a képet fürkésztem. -Én szeretlek!

-Nem hiszek neked!-kiáltott.-Ha szeretnél nem csókolóztál volna Harryvel.

-Nem tudom, mi volt velem. Kérlek,bocsáss meg!- kiáltottam, de már zokogtam.

-Nem tudom menni fog-e..

-Kérlek! Nem tudom mit érzek!

-Én tudom.- mondta én pedig érdeklődve felé fordultam.- Szereted őt..

Nem tudtam válaszolni, a sírás ismét a hatalmába  kerített. A deja vu érzés megint a fejemben kavargott.

-Sejtettem- sóhajtott.- Szeretném, ha egy időre elkerülnél minket.

-De...

-Tűnj el!- kiáltott Zayn.

Zokogva rohantam fel a cuccaimért, majd amilyen gyorsan csak tudtam pakolni kezdtem, nagyon megijedtem Zayn-től. Még soha nem láttam ilyennek. Még hallottam, ahogyan Niall Zaynnel kiabál, hogy nem beszélhet így velem, majd ahogy egy ajtó csapódik. Valószínüleg Zayn hagyta el a házat, aminek most nagyon örültem.

A csomagjaimat lecipeltem a lépcsőn majd a három fiú felé fordultam. 

-Biztos, hogy ezt akarod?- kérdezte Niall.

-Azt hiszem az lesz a legjobb, ha egy időre apuhoz költözöm. Zayn azt mondta tűnjek el innen. Hát eltűnök.

-Ne csináld ezt! Tudod, hogy nem gondolta komolyan.-mondta Liam. 

-Szerintem nagyon komolyan gondolta. Nem baj, így legalább lesz időm átgondolni a dolgokat- mosolyodtam el halványan.

-És mi lesz Harryvel?- kérdezte Louis.

-Harry meg lesz nélkülem. Csak azt bánom,hogy nem tudok elköszönni tőle..-mondtam.- Na gyertek ide!

Mindegyiküket sorba megöleltem, Louist hagytam utoljára.

-Hiányozni fogsz kicsilány- suttogta a fülembe.

-Nekem is hiányozni fogsz Louis. Kérlek üzend, meg Elenaornak, hogy majd hívom.-váltam ki az öleléséből.

Ő csak bólintott, én pedig kisírt szemekkel elindultam a repülőtér felé. Innentől kezdve egy új élet vár rám.

*Harry szemszöge*

-Jajj Niall, nem hiszem el, hogy nem volt elég négy sült csirke- szitkozódtam, miközben haza fel indultam a Nando's-ból. Mikor hazaértem nem éppen kellemes látvány fogadott.Mindenki a kanapén ült kivéve Lea-t és Zayn-t.     

-Hát veletek meg mi van?- kérdeztem mosolyogva- És hol van Lea?

Hogy miért csak Lea hollétére voltam kíváncsi? Máig nem tudom.

-Elment- válaszolta Niall és sóhajtva kivonult a konyhába.

-Mi? - kérdeztem olyan hangnemben, amitől még én is megrémültem. -Hova ment?

-Zaynnel összevesztek. Látták az újságot, amin Leaval csókolózol. - válaszolta Liam.

-Ezt nem hiszem el!- túrtam bele idegesen a hajamba- Ez mind az én hibám! Hol van most?

-Uton a reptér felé- válaszolták egyszerre.- Most mit csinálsz?

-Azt, amit tennem kell. Utána megyek. -mondtam, majd beszálltam a kocsiba és a lehető leggyorsabban nyomtam le a gázpedált, hiszen életem szerelme éppne le akar tűnni az életemből, ami meg kell akadályoznom.

*Lea szemszöge*

-Igen, anyu biztos, hogy elmegyek,már lebeszéltem apuval, hiányozni fogtok, szia.- mondtam, majd letettem a telefont és átnyújtottam a jegyemet a recepciós nőnek. Ő mosolyogva betépte és visszaadta. Még utoljár visszanéztem a hátam mögé, hogy felmérjem mit hagyok most itt. Sóhajtva beálltam a sorba, ami a hosszát elnézve elég sokat álldogálok majd itt. Már harmadikként álltam a fárasztóan hosszú sorban. Nem sokára egy új élet vár rám, egy másik városban. Eközben sorra kerültem és átnyújtottam a jegyemet és már felakartam szállni a gépre, mikor hallottam, hogy valaki a nevemet kiálltja. Meglepetten visszafordultam, de ekkor már az a valaki alig pár méterre volt tőlem és felém futva, hosszasan és szenvedélyesen megcsókolt.

-Nem mehetsz el.- suttogta.

-Miért nem? -kérdeztem Harrytől aki lihegve a homlokomnak döntötte a fejét.

-Mert szeretlek.- mondta, majd megint megcsókolt én pedig a boldogságtól ismét a fellegekben jártam. 

7.rész-Just Friends..

 Sziasztok emberkék! Meghoztam az új rész, de nagyon jól esne, ha ezúttal komiznátok! Rendkívűl kíváncsi vagyok a véleményetekre, sokat jelentene! 

Ui.: Ez a rész nem lett annyira jó és hosszú sem, de ne haragudjatok, nem volt nagyon ihletem.
 Hope.xx  

-Mi történik?-kérdeztem kétségbeesetten.
-Csalódtam benned. Pedig el akartam mondani....
-Mondd már Harry!.-förmedtem rá, de hiába volt minden. Az alakja folyamatosan csak egyre messzebb és messzebb távolodott, míg végül teljesen eltűnt.
-Kérlek ne hagyj itt!.-kérleltem, miközben a sós könnyek ellepték az arcomat.Többet nem láttam.Tanácstalan voltam. Nem tudtam mi történik. Egyedül maradtam. Teljesen egyedül.

-Lea, Lea....szent isten! Hívjanak orvost!-hallottam egy ismerős hangot.
-Nem kell anyu, jól vagyok.-nyitottam ki lassan a szemem és minden erőmmel megszorítottam a kezét.
-Hál istennek. Nagyon kétségbeestem. Hisz, kiabáltál. Folyamatosan azt ordítottad, hogy egyedül vagy, meg hogy ne hagyj itt........Te jó ég a frászt hoztad rám!-aggodalmaskodott, majd megeresztett egy halvány mosolyt.
A kiabálásnak köze lehet a rémálmomhoz Harryről.
-Anyu...mit történt?-kérdeztem kicsit hunyorítva, hiszen előre féltem a választól.
-Kicsim,autóbaleseted volt.Egy lábtöréssel és egy agyrázkódással  megúsztad...-mondta, de elkönnyezte magát.-  a kis barátod pedig...
-Zayn! Te jó ég, mi történt Zaynnel.?-kiabáltam, de már én is a sírás határán voltam.
-Nyugodj meg kicsim.-kérlelt.-Zayn jobban járt, mint te. Csak agyrázkódása van, de még egy ideig itt tartják a kórházban. A melletted lévő szobában pihen. -nyugtatgatott.
-Most azonnal bemegyek hozzá.-mondtam és már tápászkodtam fel az ágyamról, de anyu visszahúzott.
-Nem , nem mehetsz be még. Most pihenned kell, ami még rá is ráfér.-engedett el.
-Rendben...Anyu, üzennél Jake-nek? Tudnia kell...
-Persze, felhívom.-mosolygott. - Egyébként Alina puszil, de sajnos nem tudott bejönni, az egyik kis osztálytársával és az apukájával  állatkertbe mentek. De azt üzeni, holnap meglátogat.
-Remek.-sóhajtottam.-Szóval Alinával minden rendben. És... és hogy van Harry?-kérdeztem kicsit félve.
-Ezt inkább kérdezd meg tőle.-kacsintott.
És ekkor belépett ő. Göndör haja szokás szerint oldalra tűrve. A zöld szeme csak úgy csillogott és azzal nézett le rám, miközben halványan elmosolyodott. Bevallom, szégyelltem így magam előtte. Hiszen ki mutathat szép látványt kórházi köpenyben, kócos hajjal? Mikor azonban hozzám szólt már semmi sem érdekelt.Minden gondom elszállt.
-Nos, akkor én el is megyek.-tápászkodott fel mellőlem anyu. -Jó szórakozást! Puszillak kicsim.-mondta, majd kiment a kórteremből.
Remek. Néma csöndben állt és csak bámult. Ezt én szakítottam meg.
-Khm....Öhm..Nem akarsz leülni?.-kérdeztem kicsit megszeppenve a látványtól..
-De, persze.-mondta majd leüllt arra a székre, amiről az imént állt fel anyu.
-Nézd, szeretnék mondani neked valamit..-kezdtem, de félbeszakított.
-Tudom, tudok mindent. Zayn elmondta, tőle jövök.. Elmondta a csókot, a veszekedést a kocsiban..-mesélte, majd sóhajtott egyet.
-Ohh.-motyogtam, mást nem is tudtam csinálni. Legbelül borzalmasan fájt, amit tettem és a lelkiismeretem hagyta annyiban. Bűntudatom volt. De hogy miért volt bűntudatom? Miért kéne annak lennie? Hisz nem vagyunk együtt. De akkor is emésztett és nem hagyott nyugodni. Máig nem értem miért.
-Miért csináltad Lea?
-Mit miért Harry? Csak egy hirtelen gondolat volt. Nem voltak komoly szándékaim. Megértem, hogy csalódtál bennem, de nem vagyunk együtt.-magyaráztam.-És szerintem nem is leszünk. Csak simán... barátok.-suttogtam.
-Csak barátok.-ismételte meg lehajtott fejjel. -Igazad van. Nem volt semmi közünk egymáshoz. De....én kedvellek Lea. -nézett most már fel, mélyen a szemembe.-Talán jobban, mint kellene.-motyogta.-Én ezt itt ne szeretném abbahagyni. Nem tudok csak barátkozni! Nem megy. És akármennyire is bánt, ami köztetek történt, mégis úgy érzem, nem tudok rád haragudni..-nevetett fel kínosan.
Meghökkentettek a szavai.Hirtelen nem is tudtam reagálni rá. Ő ezt észrevette, elmosolyodott, majd közelebb lépett.. Fölém hajolt, a hajamat a fülem mögé tűrte, majd megszólalt.
-Mennem kell.-suttogta, majd megpuszilta a homlokomat, amitől görcsbe rándult a gyomrom.
Nem szólt semmit, csak kisétált a teremből. Én meg megsemmisülten feküdtem és próbáltam rájönni, pontosan mit is érzek. Minden kavargott a fejemben. A Zayntől kapott csók, Harry szavai, a homlokpuszi... Akkora pókháló volt a fejemben, amit csak egy valaki tudott szétszedni. Hannah. Nagyon jól összebarátkoztunk, végre lett egy barátom Jake-en kívűl is. Nos, ők nem nagyon jönnek ki egymással, sőt konkrétan rühellik egymást, de elfogatták, hogy nem tudok dönteni kettőjük között, így elfogatták a tényt, hogy még egy ideig kénytelenek lesznek elviselni egymás társaságát..De most mindkettőjükre szükségem volt.
 Azonnal tárcsáztam Hannah-t. Rögtön felvette.
-Szia!-köszönt vidáman.-figyelj, jó hogy hívsz. Lenne két jegyem az Éhezők viadala filmre. Azt mondják nagy siker, meg, hogy jó, meg minden...Menjünk el!.-kérlelt.
-Hannah..kórházban vagyok.
-Jézusom, mi történt? -döbbent le teljesen. 
-Elmesélem, de azonnal gyere a St' Thomas kórházba. Kérlek... szükségem van rád.!
-Azonnal indulok.-mondta, majd letette a kagylót.
Pár perc múlva kicsapódott az ajtó, majd Hannah lépett be rajta. Mikor látta, hogy a lábam gipszben van és én meg bágyadtan nézek előre azonnal hozzám lépett és könnyes szemmel megölelt.
-Annyira aggódtam.-szipogott, miközben még mindig erősen szorított magához..-Nem tudtam mi történt.
-Tanácstalan vagyok. Nem tudom mit tegyek.-mondtam.
Mindent elmeséltem. A találkozómat Zaynnel, a csókot, a balesetet, amiért most itt vagyok. A vegyes érzelmeket, amik folyamatosan emésztettek belülről és amiket végre kimondhattam. Hatalmas kő esett le a szívemről.
-Nem ülhetsz meg egyszerre két lovat Lea.-rázta a fejét.-Döntened kell, amit én nem tudok helyetted.
Akármennyire is fájt, igaza volt. De ez min változtat? Hiszen Zaynnek ott van Perrie..
Én meg nem tudom pontosan mit érzek Harry iránt.
-Nem kell döntenem. Hiszen Zayn még mindig együtt van Perrivel...-motyogtam.
-Tévedsz..-mosolygott Hannah.-  szakítottak.
-Hogy micsoda? Mikor?-kérdeztem ledöbbenten.
Hannah előrángatott a táskájából egy újságot aminek a címlapján én és Zayn voltunk, ahogy önfeledten röhögünk a plázában.
Egy kép is hozzá volt csatolva ahogyan vásárolunk,  alatta pedig ez állt.:
"Zayn Malik vajon megunta a barátnőjét? A fiatal sztárt egy számunkra ismeretlen szőke lánnyal kapták lencsevégre London egyik plázájában. A párocska nagyon jól érezte magát egymás társaságában, amit több szemtanú is állít. A kérdés az, vajon mit szól ehhez Perrie Edwards...?"
-Te jó ég!.-dobtam le az újságot az asztalra.-Ezek mindent képesek felfújni? Csak vásároltunk.-dühöngtem.- Egyébként honnan veszed, hogy szakítottak?
-Sajnos ez még nem minden.- mondta Hannah, majd felmutatott egy újabb újságot.
" Az álompár vége lett, miután Zayn Malikot lekapták, ahogyan egy lánnyal csókolózik, aki nem Perrie Edwards. Az ismeretlen szépséget látták akkor is, amikor  ma Zaynnel vásárolgattak a helyi plázában. Perrie felháborodottan nyilatkozott a történtekről az egyik újságnak." 
-Vajon mi lesz ha Harry meglátja?-kérdeztem.
-Szerintem már látta... Sajnálom.-vigasztalt meg, nem sok sikerrel.-Most viszont mennem kell.Ma én vigyázok Tomyra.-pakolt össze.
-Rendben, majd még beszélünk. -mosolyogtam halványan. Bár a történtek után, azon kis csodálkoztam, hogy egyáltalán még tudtam mosolyogni.
-Persze, de  velük is. Mindkettővel.-nézett a szemembe.
-Talán igazad van. Ezt a dolgot mindenképp tisztáznunk kell.-helyeseltem.
-Ez a beszéd kislány.-vigyorgott, majd két puszi után magamra hagyott.
Egyedül a szobában átgondoltam a dolgokat. Nagy nehezen felkeltem, majd a szomszéd szobába szögdécseltem. (Törött lábbal nehéz az élet.) Az ajtó előtt még haboztam egy kicsit, majd benyitottam.
  

6.rész-Csak egy csók..

Sziasztok! :) Túl vagyok a felvételin, úgyhogy remélem fogok tudni sűrűbben is részt hozni! Addig is itt az új...
Hope.xx

  

  Két hét telt el azóta, hogy Harryvel randiztam. Azóta nem láttam, habár beszéltünk telefonon. Egész eddig koncerteztek szerte Európában, így nem tudtunk találkozni, azonban tegnap hazajöttek. Remélem így, mivel már nyári szünet van több időnk is lesz találkozni, de ez csak tőle függ. Hisz nekem van időm dögivel, neki kell beosztani az összes idejét. Bevallom őszintén már hiányzott. Nagyon megkedveltem az elmúlt pár napban, tényleg.
Eközben eszembe jutott, hogy Zayn elhívott shoppingolni, én pedig szokás szerint elkések.
Igen, amióta Harryvel randizgatok nagyon összehaverkodtam a többiekkel , de főleg Zaynnel. Igen a mai nap Zaynnel laza napot tartunk, CSAK BARÁTIT! De Harrynek nem lenne jó elmondani....Zayn, viszont tényleg nem akar tőlem semmit és én sem tőle.Ebben biztos lehet mindenki.
-Kész vagy már?.-kérdezte a telefonban.
-Igen Zayn, mindjárt..
-Igyekezz, nem érek rá egész nap.-röhögött.
-Jó, jó de hol vagy?
-Itt.-megküldte.
-Bocs, lehet, hogy most retaldáltnak tűnök, de egész pontosan hol is van az az itt?
-Az ajtód előtt.
-Hát te? Hogyhogy itt vagy? Nem a Starbucksnál kellett volna találkoznunk?-kérdeztem, mikor kinyitottam az ajtót. Viszont nem vártam meg a válaszát, egyből megöleltem.
-Én is örülök neked..-röhögött.
-Annyira hiányoztatok.-szálltam le róla.- A többiek? Ők hogy vannak? És Harry?
-Figyi, ne bombázz hirtelen ennyi kérdéssel, együtt leszünk egész nap, ráérünk.-lassított le..
-Jó, jó. De tényleg hiányoztatok.
-Te is nekünk kislány. Harry már nagyon várta, hogy hazaérjünk.Mondjuk így jobban belegondolva lehet, hogy csak kanos volt.- gondolkozott el és hangos nevetésben tört ki.
-Menj már te hülye.-boxoltam a vállába.
-Jó, de gyere mert már így is elhúztuk az időt.
-Csak egy pillanat.
Felmentem a szobába lehoztam a telefonom felhúztam a cipőmet és kiléptünk az ajtón. Szerencsére anyu és Alina nem voltak otthon, azt hiszem shoppingolni mentek a nyárra vagy nem tudom.
Mindenesetre örültem, hogy anyu nincs itt, hogy kombináljon.
-Hova menjünk Lea? Starbucks, Pláza...-sétáltunk le a lépcsőn.
-Pláza.-nevettem. -De várj, nem fognak felismerni?
Zayn nem válaszolt csak felvett egy sapkát és egy ray-bant.
-A tökéletes álca.-mosolygott. Az a mosoly. Szívdöglesztő. Jézusom Lea mikre gondolsz?
-Jól vagy?
-Persze, persze, csak menjünk.-vettem egy mély levegőt és miután elindult én is követtem.



 -Jó, akkor most én jövök.-röhögtem, majd feldobtam az utolsó kukoricát remélve, hogy elkapom.
-Éééés mellé.-röhögött Zayn.
-Jólvanna, ebben soha nem voltam jó.-dünnyögtem.
-Ismerd be,hogy béna vagy.
-Nem!
-Mondd már ki!-nevetett.
-Nem!.-röhögtem el magam.
-Jajj Lea, egész nap együtt voltunk, a plázában kétszer elestél a magassarkúdban egyszer nekimentél egy néninek a pénztárnál és most egy moziban ülünk, ahol kiöntötted a fél popcornt már a büfénél és még sötétbe sem mered bevallani milyen béna vagy? -most már szó szerint vihogott.
-Istenem, hogy tudsz így vihogni?.- kacagtam.
-Psszttttt, maradjanak már csöndben.-kiáltott ránk az előttünk ülő házaspár, azonban Zayn még mindig nem tudta abbahagyni a nevetést.
-Pszt, Zayn, ha nem hagyod abba a végén még kiküldenek minket.-löktem oldalba.
-Ugyan már, én vagyok Zayn Malik.-mondta egy cseppet sem nagyképűen.
 Ekkor egy biztonsági őr lépett mellénk és utasított, hogy fáradjunk ki a teremből, mert az egyik néző panaszkodott, hogy nem hallják a filmet.
-A híres Zayn Malik mi? Nézd meg mit csináltál! Most nem tudom, hogy összejött-e Savannah és John.-duzzogtam.
-Nyugi Le összejönnek, csak aztán Savannah dobja Johnt a sok külön töltött idő után.-magyarázta.
-Te ezt honnan tudod?
-Van egy barátnőm, akivel néha muszáj romantikus filmet nézni.-kacsintott.
-Ohh.-nyögtem ki. -Na jól van de most már menjünk mert kezdek fázni.
Erre a kijelentésemre odaadta  a kabátját, miközben lenézett rám azokkal a gyönyörű barna szemeivel. Mint egy kis kölyökkutya. Sokáig csak egymás szemébe néztünk és egyszer csak azt vettem észre, hogy arca közeledik az enyémhez. Egyre közelebb és közelebb ér, mikor már ajkai szinte súrolják az enyémeket.Majd lecsapott. Lassan és szenvedélyesen csókolt, teljesen máshogy, mint Harry. Harry! Azonnal észbe kaptam mikor eszembe jutott ez a név és szél sebességgel toltam el magamtól, majd elfutottam. Nem tudtam hova vagy merre futok, de ebben a pillanatban nem érdekelt. Még hallottam, ahogy Zayn utánam ordít, hogy sajnálja és utánam fut, de hiába, gyorsabb voltam, nem ért utol...


Már kb. 1 órája ülhettem a Temze partján egy fa tövében és csak magam elé merengtem.Gyerekként is mindig idejöttem, ha bajom volt a világgal, ez most sem volt másképp.Megsemmisülve bámultam rá a  vízre és gondolkodtam. . Most mit csináljak? Miért váltott ki ilyen érzéseket belőlem Zayn? Miért hagytam, hogy megcsókoljon? Túl sok volt a miért. Teljes kétségbeesésemben minden zajra felugrottam, minden neszre odafordítottam a fejem. Hiszen kitudja kik, vagy mik vannak itt ilyenkor. Fáztam, habár a Zayntől kapott kabát valamit melegített, de nem sokat ért. Már vacogtam, mikor hirtelen zajra lettem figyelmes. Léptek zajára. A fejem azonnal fölkaptam, majd egy alakot láttam. Csak az alakját és azt, hogy felém nyújtja a kezét. Nem sok kellett volna, hogy elfussak, de a kéz megállított és visszahúzott.
-Nyugi, csak én vagyok.- nyugtatott meg a furcsa idegen, akit végre megvilágítottak az utca lámpái.
-Te-te.. hogy találtál rám?
-Utánad futottam.- ült le mellém.
-Menj el innen Zayn.-löktem el.
-Nem Lea, nem megyek még képes leszel valami hülyeséget csinálni.
-És? Az miért baj neked? Úgy se érdekelne téged, hogy mi van velem..
-Mindig is érdekelt.-suttogta alig hallhatóan, de én mégis meghallottam.
-Milyen szép ez a hely.-mondta egy kis idő után. Mivel egy eldugott kis fa alatt ültünk,a mit szerintem csak én ismerhettem, nem csodálom, hogy még nem járt itt. De nem válaszoltam, csak továbbra is üresen bámultam magam elé.
-Lea, ugye nem haragszol rám?.-kérdezte, mikor felemelte az államnál fogva a fejem, hogy belenézhessek a szemeibe.Abba két gyönyörű szempárba.
-Nem. Nem mert egyszerűen én is hibás vagyok. Nem kellett hagynom, hogy megcsókolj. Ebben mindketten benne voltunk..-motyogtam.
-Hát igazából a te hibád..-kezdte
-Ugye nem akarod az egészet rám kenni?- háborogtam.
-Nem, én csak azt mondom, hogy...
-Semmit ne mondj Zayn! Na én mentem .- keltem föl, miután a szavába vágtam.
Ő azonban megragadta  karom és a kocsija fel húzott. Beültetett maga mellé, majd beindította a motort.
Sokáig néma csendben ültünk egymás mellett, majd végül én szólaltam meg.
-Tulajdonképpen miért csináltuk ezt Zayn? Mi volt az indok? -kérdeztem már a kocsiban ülve.
-Nem tudom, én nem akartam. Csak egyszerűen azt éreztem, hogy itt az alkalom. Te olyan más vagy...
-De neked barátnőd van!-mondtam.
-Neked meg barátod.-vágott vissza már-már idegesebben. Nem értettem most miért lett ilyen.
-Harry nem a barátom és különben sem tudom, hogy fogjuk ezt kimagyarázni.-túrtam bele a hajamba.
-Sehogy, nem fogjuk elmondani.
-De, ezt el kell mondanunk Zayn! -kiáltottam. Hogy tudná ő ezek után minden lelkifurdalás nélkül csókolgatni Perriet?
-Nem, nem mondjuk el, Lea. Az ég szerelmére, ez csak egy csók!-ordított le felém fordulva.
-Zayn vigyázz! -sikítottam,de már nem láttam a szembe jövő jármű fényétől. Minden elsötétült.