10.rész- Adam.

Nos, itt lennék...Sajnálom ezt a rengeteg késést, de szükségem volt egy kis szünetre. Remélem megértitek!:) és most itt a következő rész:) (ui.: ez egy picit rövid lett, ne haragudjatok.:/)

Hope.xx

A nap meleg sugarai fényesen sütöttek be a szobámba. Éreztem, ahogy megvilágítja az arcomat, amitől mosolyognom kellett. Imádom a meleget, a fényt. Imádom magát a nyarat. Aki nem szereti ezt az évszakot, nem is ember! Mondjuk ki ne szeretné? Süt a nap, napozhatsz és megvan a fürdés lehetősége is. Mindenki lengén, lazán van öltözve, így jobban látszik a napbarnított bőrünk is. Bátran kint lehetünk estig, éjszakákon át bulizhatunk, élvezhetjük az életet. De várjunk csak.. Hogy jutottam el idáig? Ja, igen a naptól. Na jó, kezdjük előlről.
Akaratlanul is mosolyognom kellett a meleg hatására. Az álmosságot már úgy is kiölte belőlem, így kinyitottam a szemem. Az oldalamra fordultam, hogy megbizonyosodjak arról, tényleg megtörtént-e, amit az éjszaka csináltunk.
Nem csalódtam. A göndör fiú felém fordulva békésen szunyókált, miközben jobb kezével közelebb húzott magához. Ajkai épphogy nyitva voltak, nagy ellenállás kellett, hogy ne nyomjak rá egy lágy puszit, felébresztve így őt. Kibontakoztam az öleléséből, majd felé fordultam. Megsimogattam a nap sütötte részen a az arcán és egy kis puszit nyomtam a helyére. Ő erre mocorogni kezdett, mire közelebb mentem hozzá, remélve hogy vissza tudom takarni a takaróval, ami alól kimocorogta magát.
Már éppen a takaróért nyúltam és terítettem rá, mikor hirtelen kinyitotta a szemeit. Az ijedségtől hátraborulva, röhögőgörcs közepette fetrengtem a földön.
-Jézusom, Lea jól vagy?- ugrott le az ágyról Harry és segített feltápászkodni a földről.Nem mondom, jó ébresztés!
-P-persze, cs-csak megbotlottam.- próbáltam kinyögni a mai napon az első mondatomat, miközben próbáltam visszafolytani a folyamatosan előtörő kacajomat.
-Biztos? Nem akartalak megijeszteni....
-Dehogy, semmi baj. Bár kicsit romantikusabbnak képzeltem el, de nem gond..-mosolyogtam Harryre, aki ezek hallatán rendezte az arcvonásait. Már nem aggódóan, hanem megkönnyebbülten nézett le rám. A két szempár azonban a hasamra szegeződött, mikor az egy hatalmasat korgott.
-Csak nem éhes vagy?- kérdezte huncut mosollyal, mire zavarba jöttem. Hihetetlen, hogy már egy pillantástól, egy mosolytól is képes vagyok zavarba jönni. Érdekes dolgokat vált ki belőlem ez a fiú.
-De, megyek, csinálok valami kaját.
-Akkor addig én megvárlak.- terül szét az ágyon és a kezeit összekulcsolva rakta a feje mögé, miközben engem nézett.
-Tudod mikor Styles! Szépen lejössz és segítesz.- húztam le a fél lábát az ágyról, de meguntam.-Kibírhatatlan vagy!-hagytam annyiban és mosolyogva kezdtem el öltözni.
-Tudod, az a póló jobban mutatott a földön, mint rajtad..-vigyorgott perverzül.
-Kuss!-dobtam meg egy párnával és lesiettem a konyhába. Hallottam ahogy fájdalmasan morog egyet, majd egy ajtócsapódást és lépteket a nyomomban.Amilyen gyorsan csak tudtam szaladni kezdtem a hatalmas házban.
-Figyelj, alkut ajánlok! Ha én teperlek le előbb, te csinálsz reggelit, ha viszont te nyersz egy teljes napig azt csinálsz velem, amit akarsz!- ajánlotta fel, miközben a konyhaasztal körül fogócskáztunk.
-Hmm, benne vagyok! De ha reggelit akarsz, akkor el kell kapnod!- léptem el jobbra, aztán gyorsan balra eredtem. A fiú bevette a cselt, így lépéselőnnyel eredtem futásnak. Már kezdtem örülni, hogy nem én csinálom magamnak a reggelit, mikor két kéz fogta meg a csípőmet. Értetlenül néztem fel Harryre.
-Ezt meg hogy?
-Jó futó vagyok, benne voltam az iskolai csapatban is.Szóval... ki is csinál ma regge...-kezdte, de nem hagytam,hogy befejezze, ugyanis a helyzetet kihasználva szembe fordultam vele és nappaliban lévő ágyra borítottam, ám a lendület miatt én is rá estem.
-Oké, győztél, győztél csak hagyd abba!- röhögött.
-Nahát Styles, elgyepált egy lány.- néztem rá drámaian.
-Csak mert túlságosan szeretem azt a lányt, ezért hagytam, hogy ő nyerjen...-mosolygott rám miközben felállt a kanapéról és felém közeledett.Egyből eszembe jutott a tegnap este, ahogyan megvédett a volt barátomtól, Adamtől.
-Valami baj van?- kérdezte, mikor látta, hogy elgondolkoztam valamin.
-Csak a tegnap este...Adam, verekedés..
-Adam? - nézett rám, mire egy aprót bólintottam. -Szóval Adamnek hívják azt barmot.- szorította ökölbe a kezét, azonban az rögtön meglágyult, mikor nyugtatóan ráraktam az enyémet.
-Még egyszer köszönöm, Köszönöm, hogy nem hagytál ott. Köszönöm, hogy ott voltál és segítettél..Ha nem jössz, ki tudja mit csinált volna velem..-halkult el a hangom.
-Lea.-fogta meg az állam, és annál fogva emelte fel a fejem, így kényszerítve, hogy a szemébe nézzek.Pont úgy, mint tegnap este, megint megnyugodtam.-Szeretlek, érted?! És senkinek nem hagyom, hogy bántson.
-Én is szeretlek..
-Egyébként... Ki ez az Adam?- kicsit félve , de rákérdezett.

Adam Hells

-Nos. Hol is kezdjem.. A gimi elején ismertem meg, kilencedikes voltam. Ő, mint 11.- es nagyon menőnek számított a kilencedikesek körében, meg úgy általánosságban is. Az összes lány a suliban az ő barátnője akart lenni. Hiszen tudod..  a focicsapat kapitánya, jó testtel, szívdöglesztő arccal. Egyik nap véletlenül nekimentem a büfénél, mire felém fordult. Először meglepődött, aztán mosolyogni kezdett. Illedelmesen bemutatkozott, beszélgettünk, randiztunk. Aztán egy kis idő után összejöttünk. Minden jól ment, szerettük egymást, afféle gimis szerelem volt..Egy nap azonban rossza társaságba keveredett. Állandóan a haverjaival piált, kis idő után már drogozni is kezdett. A telefont soha nem vette fel, amibe belefáradtam. Másnap felhívtam, hogy beszélni szeretnék vele. Eljött az adott pillanatban. Aztán közöltem vele, hogy nem bírom tovább, megváltozott stb.. Azt mondtam szakítok vele. Erre ő bedühödött és mindenféle ribancnak elhordott. 1 hét múlva a boltból jöttem haza, mikor hátulról megragadta a karom és berángatott az utcánkba a házak közé.Láttam, hogy csont részeg. És akkor....-sóhajtottam fel, miközben Harry arcát figyeltem.- megerőszakolt. Még szűz voltam...
-Sajnálom..-motyogta Harry maga elé meredve.
-Ugyan már, nem te tehetsz róla. Már túltettem magam rajta, hiszen három évem volt rá.- mentem közelebb hozzá és lágyan megcsókoltam, éreztem a sajnálatot és hogy megakar óvni. Éreztem, hogy tényleg szeret.
-Mi lett vele?
-Nos, anyunak mindent elmeséltem.Még aznap feljelentettük, három évet kapott. Ezek szerint tegnap engedték ki..
-Az a szemét..-mondta és láttam, ahogy egy ér feszül meg  a halántékán és az öklében.
-Shh.-nyugtattam meg.- Hála neked, nem bántott és nem is bánthat többé..
-Biztosíthatlak, hogy nem nyugszom, amíg rács mögé nem juttatom. Esküszöm neked.-ölelt meg, amitől könny szökött a szemembe. Hát ennyire törődne velem? Ekkor döbbentem rá, hogy tényleg, tiszta szívemből szeretem, ahogy ő is engem. Már nem maradt több kétségem.
 -Na, akkor..Mit is kérsz reggelire?- mosollyal az arcán pillantott le rám, gondolta így oldja a feszültséget.Sikerült.


-Nem, anyu. Máris.- mondtam, majd letettem a telefont, és körbenéztem a nappaliban, miközben a szememmel Harryt kerestem.
-Mi történt?-jött ki a fürdőből Harry miután elfogyasztottuk az általa készített reggelit.
-Semmi, csak eltűntem. Anyu halálra aggódta már magát, ami érthető, mert nem tudja mi történt.
-Akkor most elmész?-biggyesztette le a száját, mint egy ötéves kisgyerek.
-Nemsokára találkozunk.-mentem oda hozzá és ajkaimat az övéire nyomtam. Azt hiszem az eddigi Harryvel töltött pillanataim során talán most csókolóztunk először ennyire lassan és érzelmesen. Olyan volt, mintha soha többé nem akarnánk elengedni egymást. Mintha egymáshoz tartoznánk, ragaszkodunk egymáshoz.
-Elviszlek.- suttogta, miközben a homlokát az enyémnek támasztotta és folyamatosan a szemembe nézett.
-Ahhj..rendben.-adtam meg magam, mert nem állt szándékomban vitatkozni vele, hisz csak jót akar. De azért nem sem vagyok cukorból.
Felöltöztem, majd kimentem a ház elé. Harry már napszemüvegben támasztotta a Range Rover-e oldalát.
-Szabad egy fuvart hölgyem?  -nyitotta ki uri ember módjára az anyósülés ajtaját, miközben vigyorogva betessékelt.
-Köszönöm uram.-mosolyogtam rá, mikor elindultunk.

-Lea. Elmondanád mégis hol voltál?-förmedt rám anyu, mikor Harry leparkolt a házunk előtt.
Nem igazán tudtam, milyen magyarázattal álljak elő, ezért őszinte voltam.
-Adam. -mondtam ki a volt barátom nevét remélve, hogy anyu ebből az egy szóból is rájön a dolgokra.Anyu arca eltorzult egy pillanatr a név hallatán, majd miután felfogta, bólintott egyet és megpróbálta elterelni a témát.
-Bent megbeszéljük.-motyogta. - Harry nem jössz be egy italra?-kérdezte kedvesen mosolyogva az eddig szótlanul mellettem álló fiút.
-Nem köszönöm, ma stúdióznunk kell a srácokkal.-mondta, mire én értetlenül néztem rá, majd felfogtam.Ma szabadnapjuk van, egész nap ráér. Nyilván csak azért mondta ezt, mert kettesben akart hagyni anyuval, hogy kibeszéljük magunkat és megpróbáljuk ápolni a kapcsolatunkat.Okos.
-Ohh, rendben. Szia.-intett mosolyogva Harrynek, aki viszonozta majd beülve a hatalmas kocsiba elhajtott.
-Mi van Adammel?-kérdezett rá hirtelen, mikor beértünk a házba.
-Tegnap, mikor Harryhez indultam..Találkoztam vele. Alig hittem a szememnek. A falhoz szorított és azzal fenyegetőzött, hogy megkeserülöm, amiért börtönbe juttattam. Aztán jött Harry. Ha ő nem jön, ki tudja mit csinál velem az az állat.Ezért mindig hálás leszek neki.-mosolyogtam halványan.
-Mindig is tudtam, hogy ilyen. Már a kapcsolatotok elején is agresszív volt veled. Csodálkozom, hogy ilyen hamar kiengedték. Nagyon féltelek Lea..-fogta meg a kezem.
-Szeretlek anyu.-mosolyogtam rá és megöleltem. Ezt a meghitt pillanatot anyu ötlete szakította félbe.
-Mi lenne, ha ma tartanánk egy csajos délutánt?.-kérdezte tőlem csillogó szemekkel.-Tudod...beszélgetünk, Starbucksot iszunk, shoppingolunk....-mosolygott.
-Az nagyon jó lenne. És Alina?
-Alina a szomszédban van Mrs. Cox vigyáz rá...
-Rendben, akkor felmegyek készülődni.-mondtam, majd a lépcső felé indultam, hogy felmenjek a szobámba.
-Lea!-szólt utánam anyu, mire megfordultam.-Szeretlek.
-Én is szeretlek anyu.-vigyorogtam és örültem, hogy végre van valami, ami miatt jobb a kapcsolatom anyával.



-Nézd csak! Ez milyen?-mutatott fel anyu egy zöld pulcsit. Csak fintorogtam egyet, mire anyu nevetve megráztam a fejét.- Javíthatatlan vagy kislányom.
-Na jó, inkább mennyünk a Starbucksba.-javasoltam, mire bólintott és meg sem álltunk a pláza melletti  épületig.
-Jó napot!-köszönt az eladónak anyu.- Kérnénk szépen két Latte macchiato-t.
-Elvitelre lesz?-kérdezte kedvesen a nő.
-Nem, itt fogyasszuk.-válaszoltam.
-Rendben, azonnal viszem. Addig nyugodtan üljenek le.-mutatott a box-ok felé, mire mi szót fogadva elfoglaltuk a helyünket egy ablak melletti asztalnál.
-Tudod mit nem értek?-nézett rám anyu, mire kérdőn ránéztem.-Ha az a szemét "megtámadt" és Harry mentett meg...Akkor Harrynél voltál éjszaka?
Éreztem, hogy a lábujjamtól a fülem hegyéig bevörösödöm, így megszólalni se tudtam, csak egy aprót bólintva jeleztem, hogy így történt.
-Helyes.-mosolygott. Én értetlenül néztem rá. Fel sem tudtam fogni mit mondott.
-Helyes? Helyes?! El sem hiszem hogy a te szádból hallom.- ráztam a fejem és a hallottakon gondolkoztam.
-Figyelj Lea. Elismerem, eddig egy barátodat sem díjaztam, sőt. Egyikkel sem szimpatizáltam. De amióta  Harry-vel vagy olyan boldognak látlak, mint még soha.Ráadásul én is kedvelem, ami ritka.  Az a fiú szeret téged, látom rajta.Majd felfal a szemével, akárhányszor csak rád néz. Látszik rajta, hogy tiszta szívéből szeret téged...-nem hittem a fülemnek.- és tudom, hogy te is szereted őt.-mosolygott rám. Azt hiszem ennél meghittem pillanatot el sem tudtam volna képzelni az édesanyámmal. Pár percig ízlelgettem, amit mondott. "Harry-vel vagy.." hangzott folyton a fejemben a mondat.Még meg sem beszéltük, együtt vagyunk-e.
- Az az igazság, hogy nem vagyunk eggyütt. Úgy értem.. még nem beszéltük meg.-magyaráztam.
-Akkor mire vársz, menj!-biztatott vigyorogva.
-És mi lesz a Latte-vel?-böktem értetlenül az éppen felénk tartó pincérnő felé.
-Majd, elintézem. De most menj Harryhez. És ne szúrd el, mert mit mondtam kedvelem.- mosolygott.
-Kösznöm, köszönöm, köszönöm.-hajoltam hozzá és egy puszit nyomta az arcára, így kifejezve a hálám. -Szeretlek, szia-rohantam ki az épületből.
Futva siettem Harry háza felé. Boldogságtól és adrenalinnal tele kopogtam az ajtaján, várva, hogy ajtót nyisson. Mivel nem jött válasz, a hátsó ajtóhoz igyekeztem, remélve, ott sikerrel járok majd.
Már épp benyitottam volna az ajtón, mikor valaki hirtelen visszarántott és magához húzva elráncigált a ház mellől. Ellenkezni próbáltam, mire a hozzá legközelebb álló tárgyal leütött. A hasító fájdalom azonnal a hatalmába kerített és ájulva a földre rogytam. Se kép, se hang.